A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó kardoskúti Fehér-tó környékén április elején jelentek meg a vonuló rozsdás csukok első példányai. A Lófogó-ér melletti, szabadon látogatható kilátóból a madárbarátok jó eséllyel megfigyelhetik ezt a kedves kis énekest.
Tavasszal az első példányok rendszerint már márciusban megjelennek Magyarországon, de a vonulás intenzív csúcsa április második felében zajlik. Könnyű őket észrevenni, ugyanis a cigánycsukhoz hasonlóan egy kis vártahelyre ülnek ki, onnan lesik a táplálékul szolgáló rovarokat. Miután megszerezték a zsákmányt, visszaülnek a vártahelyre, ott fogyasztják el.
Laza csapatokban mozognak. Egy-egy alkalmas táplálkozó-területen 8-10 madár van együtt, de nem szorosan, mint a verebek, hanem pár száz négyzetméteren szétszóródva. A kardoskúti Fehér-tó környékén április eleje óta egyre több példány bukkan fel. Kedvelt állomáshelyük a Lófogó-ér, amely mellett bőséges rovartáplálékot találnak. Itt az elmúlt napokban egyszerre 4-5 példányt is megfigyeltünk.
A cigánycsukoktól eltérően a rozsdás csukok nem a száraz, hanem a nedvesebb élőhelyeket kedvelik. Éppen ezért Kardoskúton nem is költenek, mivel a Fehér-tóban nincs állandó vízborítás és a környéken jellemző a szárazság. A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül a Kis-Sárréten van költőállományuk. Magyarországon a Kiskunságban, a Turjánvidéken, a Szatmár-Beregi-síkon, a Borsodi Mezőségben, a Jászságban és a Hortobágy egyes területein költenek rozsdás csukok.
A faj állománya egész Európában, így hazánkban is enyhén csökkenő tendenciát mutat. A kontinens nagy részén előfordul (kivéve a legészakibb és legdélibb területeket). Hosszútávú vonuló, a telet a Száhel-övezetben, vagy attól délre tölti.
