Április második felében folyamatosan érkeztek a Körös-Maros Nemzeti Park tájaira a telelőhelyeikről visszatérő kék vércsék és szalakóták. A hónap végén sokan közülük már párba álltak és a fészkelőhelyük környékén mozogtak.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákra a kék vércsékkel szinte egy időben érkeztek meg a szalakóták is. Első példányaikat április 25-én figyeltük meg. Megérkezésük után egyből területet foglaltak, párba álltak. Ebben a térségben a szalakóták mintegy 90 %-a mesterséges, 10 %-a pedig természetes odúban (faodvakban) költ.
Cserebökényben április 19-én már 15-20 kék vércsét láttunk a műfészek-telepeken, s ez a szám azóta folyamatosan növekszik. Megérkezésük után azonnal elfoglalták a költőládákat illetve a gallyfészkeket. A hónap végén a tojók már kotlottak, láttunk hattojásos fészekaljat is. Az itteni költőállomány igen jelentős, általában 110 pár körül mozog. A szalakóták első példányait április 21-én figyeltük meg Cserebökényben, a hónap végén pedig már egyre nagyobb számban bukkantak fel a mesterséges odúk mellett, és a táplálkozó területeken. Tavaly a gallyfészekben költőkkel együtt meghaladta a 200 párat az itteni költőállomány.
A kardoskúti Fehér-tó környékére is egyre több kék vércse és szalakóta tér vissza. Mindkét faj egyedei párban mozognak már. Ezen a területen a kék vércséknek és a szalakótáknak is csaknem 100 %-a mesterséges odúban költ.
A Kígyósi-pusztán az első kék vércséket április 17-én figyelték meg igazgatóságunk munkatársai. Ezen a területen évente átlagosan 5-10 pár költ. A szalakóták első példányai idén a szokásosnál egy héttel korábban, április 22-én érkeztek vissza a Kígyósi-pusztára. A hónap végén már az odúk körül mozogtak, igaz, ez természetes, mivel ők az éjszakákat is ott töltik. Az átlagos években mintegy 60 pár szalakóta költ a Kígyósi-pusztán. Április végéig a kék vércsék háromnegyede, a szalakótáknak pedig körülbelül a fele érkezett vissza telelőhelyéről.
A Kis-Sárréten az elmúlt években a szalakóta költőállománya 45-50 pár körül alakult. Örvendetes, hogy egyre több pár költ természetes odúban. Az idén az első példányt április 20-án észleltük, majd egymás után érkeztek a többiek is afrikai telelőhelyükről. A madarak egy része már az odúk körül mutatkozik.
A kék vércse sajnos az elmúlt évtizedekben már csak alkalmi költőfajként van jelen a Kis-Sárréten. Tavaly Mágor-pusztán 3 pár költött, ugyanitt idén április 24-én jelentek meg az első példányok. Jelenleg két pár foglalt már fészket.
A KMNPI Makói Tájegységében kék vércsék csak a Csanádi pusztákon költenek, szalakóták viszont a Maros-ártér gyepterületein is. Az első kék vércsét, egy öreg tojót április 16-án észleltük a Montág-puszta déli részén. Azóta számuk folyamatosan növekszik, s már foglalják a költésre alkalmas gallyfészkeket, de néhányan a mesterséges fészekládákat is használják. Előfordul, hogy egy-egy magányos szarkafészket választanak a párok.
Szalakótákból az első példányt április 22-én láttuk, s azóta folyamatosan érkeznek. Már párba álltak, és a hímek jellegzetes, függőleges testtartást felvéve hallatják hívó hangjukat, így csalogatják párjukat. Gyakran láthatjuk őket egy-egy pusztaszéli magányos fa csúcsán, vagy egy villanyvezetéken ülve. A tájegység területén az utóbbi években folyamatosan emelkedett a költő szalakóták száma, tavaly mintegy 70 pár fészkelt itt. Nagy részük még a mesterséges fészekodúkat használja, de a létszámnövekedéssel párhuzamosan egyre több az olyan pár, amely természetes odúban, fahasadékban, vagy épületromok üregeiben költ.
