Idén május első hetében jelentek meg a bókoló zsálya első virágai a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Tatársánci ősgyepen. A hónap közepén már teljes pompájában virágzik a magyar flóra egyik legritkább és legveszélyeztetettebb faja.
A növénynek mindössze két őshonos állománya él hazánkban, mindkettő a Körös-Maros Nemzeti Park területén. Az egyik Kondoroson, a másik pedig Orosháza mellett, a Tatársánci ősgyepen található, kis kiterjedésű löszpuszta maradványterületeken.
A bókoló zsálya veszélyeztetettsége a populációinak és fennmaradt élőhelyeinek kis méretéből fakad. Ennek a szép, dekoratív növényfajnak a fő elterjedési területe tőlünk keletre, a sztyeppzónában, egészen az Urál-hegység déli előteréig húzódik és hazánkban éri el elterjedésének nyugati határát.
A bókoló, vagy más néven kónya zsálya, mely akár 120 centiméter magasra is megnő, a nevét lefelé hajló, „bókoló” virágzatáról kapta.
A Tatársánci ősgyep jelentős természeti értéket képvisel. Ezen a helyen mintegy háromezer évvel korábban, a bronzkorban egy vizesárokkal megerősített, kettős sáncrendszerű földvár állt. Így jelentőségét fokozza, hogy a terület fokozottan védett régészeti lelőhely, kultúrtörténeti emlék együttes is egyben.
