A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületét járva, Körösnagyharsány térségében sajátos fajösszetételű növénytársulásokra bukkanhatunk a gyepterületeken.
A Sebes-Körös bal partján fekvő Körösnagyharsány ősi bihari település. A hátasabb részek kedvező talajadottságai révén valamikor komoly zöldségtermesztő vidék volt, különösen a káposztatermesztés bizonyult sikeresnek a környéken.
A szántóművelés mellett, a megmaradt gyepek - a hegylábak közelségének hatásaiból eredően -, nagyon változatos képet mutatnak. A Nagy-szik és az Ördögsánc környéke része a nemzeti parknak, a többi is Natura 2000-es területként van nyilvántartva. A Szérűk laposa, a Sovány-hát, a Miska-rét, a Béni-gát és a Talánk-rét az egészen szikes társulásoktól kezdve a jobb talajadottságú sztyepprétekig igen változatos képet mutat. A sztyepprétek jó része társulás szempontjából is nehezen meghatározható, mivel jelen vannak benne olyan növényfajok, mint a szeplőlapu, a bakfű, vagy a réti iszalag, a mezei zsálya és a ligeti zsálya. Májusban különösen színpompás ez a virágkavalkád.
Most a kaszálások után, a fönnhagyott kaszálatlan részek a szárazság ellenére is őrzik ezeket a növényfajokat. A gyepek nagy része szerencsére használatban van, a kaszálás mellett többségüket legeltetik is.
Különös értéke a területnek - és szintén a hegylábi hatásokat tükrözi -, hogy szeptember közepétől több ezres nagyságrendben virít itt az őszi kikerics. Ez nem védett faj ugyan, de helyi viszonylatban jelentős, mivel Békés vármegyében máshol nincs komolyabb állománya. A gyepterületek rovartani szempontból is tartogatnak meglepetéseket, a komolyabb kutatások e téren azonban csak a közeljövőben kezdődnek meg.
Összességében nem a védett növényfajok száma és mennyisége, inkább a sajátos, társulástani szempontból is nehezen meghatározható típusok adják a harsányi gyepek természeti értékét.
