A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületén a közelmúltban tizenkét költőládát helyeztünk ki a kerecsensólymok számára. A fából készült ládákat lombos fákra tettük, hogy minél jobban emlékeztessék a madarakat a természetes fészkekre.
A költőládákat általában a magasfeszültségű vezetékek tartóoszlopainak tetejére szokás kihelyezni, ezúttal azonban eltértünk ettől a gyakorlattól. Éppen azért, mert Dévaványa térségében a kerecsensólymok eddig is inkább a természetes fészkeket választották költőhelyül. A többi sólyomféléhez hasonlóan ők sem maguk építik otthonukat, hanem más madarak – például parlagi sasok, egerészölyvek – fészkét foglalják el. Jelen esetben tehát „féltermészetesnek” mondható fészket kínálunk számukra.
A költőládák kihelyezéséhez az apropót most a Kerecsensólyom-védelmi LIFE projekt szolgáltatta, amelyben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is részt vesz. Ők vállalták a kihelyezés költségeit, a ládákat ugyanis csak alpinista segítségével tudtuk a magas fákra erősíteni.
Mivel a kerecsensólymok semmilyen fészekanyagot nem hordanak, ezért a költőládákba apró gyöngykavicsokat tettünk. Ezek a strapabíró, időtálló kavicsok egyrészt nem engedik elgurulni a tojásokat, másrészt az esővíz is átfolyik rajtuk. A ládákat a LIFE program keretében kijelölt mintaterületen helyeztük ki.
A tizenkét költőláda első hallásra talán soknak tűnhet, tekintve, hogy évente általában csak 5-7 pár költ Dévaványa térségében. Pontosabban csak ennyiről tudunk, ugyanis a kerecsensólymok fészkeit nem könnyű megtalálni. Sosem lehet tudni ugyanis, hogy éppen egy parlagi sas, vagy egy egerészölyv fészkébe rakták-e a tojásaikat, s mivel egyáltalán nem félősek, jól tűrik a stresszt, s az ember közeledtére sem repülnek fel a fészekből. Joggal bízhatunk tehát abban, hogy jövőre akár mind a tizenkét fészekben találunk majd költő kerecsensólymokat.
Az idei fiókák már hetekkel ezelőtt kirepültek, de még a fészkek környékén tartózkodnak. Mozgásukat a rájuk helyezett műholdas jeladókkal jól tudjuk követni.
