Több tízezer tiszavirág rajzását figyelhettük meg a közelmúltban a Körös-Maros Nemzeti Park tájain kanyargó Maroson. A rajzás a folyó makói illetve deszki szakaszán volt a leglátványosabb.
Ahogy nemzeti parkunk címermadara, a túzok Európa legnagyobb röpképes madara, úgy a folyóinkban, azaz a Körösökön és a Maroson előforduló kérészfaj, a tiszavirág a legnagyobb európai kérészfaj. Hajdanán még Európa-szerte általánosan elterjedt volt ez a rovar, azonban manapság már csak a Tisza vízrendszerében találkozhatunk vele nagyobb számban, köszönhetően az itt még megmaradt természetközeli körülményeknek.
A tiszavirágok nyár eleji rajzása minden évben az egyik leglátványosabb természeti jelenség, mely általában június első felére esik. Ez idén is így történt, hiszen június beköszöntével jött meg az igazi nyári meleg is, mely indikátora a kérészrajzásnak. Három évig tartó fejlődésük után a lárvák általában nyugodt, szélcsendes, meleg nyár eleji estéken válnak imágókká, vagyis kifejlett rovarokká, ekkor jönnek a víz felszínére és rajzanak tömegesen folyóinkon.
Az imágók legfeljebb fél napig élnek, szájszervük nincs is, hiszen ez idő alatt táplálkozásra nem fordítanak időt, egyetlen feladatuk a pártalálás, a párzás, így az utódnemzedék biztosítása. Teljesen pontosan egyik évben sem tudjuk kiszámítani, hogy mikor lesz a leglátványosabb a tiszavirágzás. Amikor az időjárási körülmények kezdenek kedvezőre fordulni, akkor érdemes lejárni a vízpartra és figyelni a folyót. Általában fokozatosan indul be a rajzás, először még csak néhány tíz, néhány száz egyedet láthatunk, majd egyszer csak, amikor minden körülmény ideális lesz, akkor akár több tíz-, vagy több százezer kérészegyed is képes egyszerre megjelenni, nagyon látványos tömegjeleneteket produkálva.
Idén a Maros folyón az előrajzás már június első hetében megtörtént, majd június második hetében már egy egészen látványos, többezres rajzást figyelhettünk meg a folyó makói, illetve deszki szakaszán. Ezután igazán nyugodt, szélcsendes, meleg esték következtek, azonban a rajzás mégis alábbhagyott és csak június 20. környékén tapasztalhattunk igazán tömeges tiszavirágzást, néhány tízezer rovarral. Aztán nagyon gyorsan, szinte teljesen lecsökkent a jelenlétük. Az idei főrajzásról elmondható, hogy alulmaradt a tavalyi rendkívül tömeges virágzáshoz képest, de így is mindenképpen megkapó látványban volt részük azoknak a természetbarátoknak, akik figyelték a Marost ebben az időszakban.
A több tízezres nyüzsgő rovartömegen túl az is látványos volt, hogy mennyi állatot vonzanak ezek a rovarok. Ilyenkor minden rovarevő madár, például a sirályok, barázdabillegetők, de még a folyóparti erdők erdei pintyei is rovarokból lakmároznak. A vízből, illetve a vízfelszínről pedig a halak látványos ugrásokkal kapkodják el a kérészeket.
A Maroson most már folyamatosan csökken a vízállás, kezdenek előbukkanni a változatos formájú homokzátonyok. A folyó mentén sétálóknak, kirándulóknak érdemes lesz tehát figyelniük a zátonyokra látogató parti- és gázlómadarakat.
