A geszti Csillaglaposi-legelőre és környékére hirdetett túrát április 23-ra a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság. Az elsődleges cél az ilyentájt virágzó agárkosborok megtekintése, felmérése, valamint az utunkba kerülő egyéb természeti értékek megismertetése volt.
Az időjárás sajnos nem fogadta kegyeibe a túrára jelentkezőket, így többen is lemondták részvételük, de néhány lelkes és elszánt érdeklődővel megtartottuk a programot.
A gyalogtúra során már az induláskor kellemes meglepetésben volt részünk: egy rétisas-pár körözött a Csillaglaposi-legelő fölött, így alkalmunk volt megtekinteni a környék impozáns ragadozó madarát. Különböző gyeptípusoknál álltunk meg és ismerkedtünk az erősen szikes, ürmös puszták növényzetével, a szikesek különböző mikrodomborzati formáival. A szikpadkákon a védett sziki varjúháj állományait is megtekintettük.
A túravezető már előzetesen jelezte, hogy az agárkosbor virágzása jelentősen megkésett az idén, és a száraz tavaszi időjárás miatt a virágzó tövek száma sem éri el egy átalagos év mennyiségét. Ennek ellenére a gyep több pontján összesen 40-50 tő virágzó, illetve a virágzás kezdetén lévő kosbort figyelhettünk meg. Miközben a kosborokat csodáltuk, szó esett a magyarországi orchideák sajátos életformájáról, speciális szaporodási módjukról. Elhangzott az is, hogy az agárkosbornak a földben rejtőző ikergumói miatt régebben (tévesen) férfi potencianövelő hatást tulajdonítottak.
A védett növény egyetlen jelentős Békés megyei előfordulási helye a Kis-Sárrét, ahol szerencsésebb években akár több ezer virágzó példányt is megfigyelhetünk. A Csillaglaposi-legelő magasabb fekvésű területein sztyeppjellegű növényzetet találhatunk, ahol jellegzetes lösznövények is előfordulnak. A megkésett tavasz miatt utunk során csak az apácavirág nyíló példányait tudtuk megfigyelni. Jellemző erre az évre, hogy a mélyebb mocsárrétek domináns fűfaja, a réti ecsetpázsit is virágzási idejének kezdetén tart és az egyébként térdig, combközépig érő növény idén csak 20-25 cm magasra nőtt.
A zsombékosokban sárga billegetőkben gyönyörködhettünk, melyek nemrégen érkeztek vissza telelőhelyeikről. Megcsodáltuk egy barna rétihéja-pár akrobatikus nászrepülését, majd bekanyarodtunk a csillaglaposi erdőbe, ahol a különböző korú és fafajú erdőrészletek eltérő aljnövényzetével, s az ott folyó erdészeti tevékenységekkel ismerkedtünk. A fiatal és idősebb akácosoktól kezdve az idősebb kocsányos tölgyes állományokig, és az erdőben megbúvó mély fekvésű, sással borított mocsárrétekig igen változatos erdőben sétálhattunk. Nagy örömünkre megszólalt a sárgarigó, melynek hangja már a nyár közeledtét juttatta eszünkbe.
Nagyvadak - gímszarvas, vaddisznó -, előfordulásának jeleit is több helyen tapasztaltuk. Frissen kifürdött dagonyák, még meg sem száradt dörgölődző fák jelezték előfordulásukat, de szemünk elé sajnos nem kerültek. Egy rég felhagyott, beerdősült homokbányában hatalmas borzvárat fedeztünk fel, így szó eshetett ennek a nagytestű menyétféle ragadozónak az életmódjáról is.
A kis-sárréti táj szépsége és a számtalan izgalmas látnivaló a borús idő ellenére is jó hangulatúvá varázsolta a kirándulást.
