Csibéket vezettek a visszavadított túzoktojók

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai a napokban két olyan túzoktojót is megfigyeltek, amelyeket korábban a dévaványai Túzokvédelmi Állomáson neveltek fel és láttak el színes jelölőgyűrűvel szabadon bocsájtásuk előtt.

Mindkét madár csibéket vezetett, ami ékesen bizonyítja, hogy a repatriált madarak képesek teljes értékű vadmadárként élni életüket.

Békés vármegye legnagyobb túzokállománya Dévaványa térségében él. A kiterjedt, mintegy ötvenezer hektárnyi területen a legutóbbi számlálások több mint 800 példány előfordulását mutatták ki. Mivel a túzok nemcsak természetes gyepterületeken, hanem mezőgazdasági művelés alatt álló földeken is él, ezért jelentős az itt fészkelők aránya is. A kultúrnövények kezelésével összefüggésben számos fészekaljat találnak meg a gazdálkodók. A megtalált fészekaljakra jelentős létszámban ülnek vissza a tojók és folytatják a kotlást, így a fiókák később a saját anyjukkal hagyják el a fészket, ezáltal a lehető legkevesebb beavatkozás történik a természetbe.

Vannak azonban olyan szituációk, amikor a megtalálás kapcsán erősebb stresszhelyzet keletkezik a madaraknál és a fészekről elrepülő tojók nem térnek vissza. Ezek a magukra maradt fészekaljak kerülnek be az igazgatóság dévaványai Túzokvédelmi Állomására, ahol mesterséges körülmények között történik meg a további keltetés és nevelés folyamata. Itt a pótszülők az emberek, az állatgondozók lesznek.

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság 2002-ben egy speciális Túzokvédelmi Mintaterületet épített ki a legjobb túzokélőhelyen. Ezen a 400 hektáros területen a túzokok által kedvelt minden olyan élőhelytípus megtalálható, amelyet az éves életciklusuk folyamán rendszeresen használnak. Ez a visszavadító (repatriációs) tér azóta is hatékonyan működik, hiszen ebben a védett természeti környezetben találkoznak a telepről származó, fiatal túzokok a vad fajtársaikkal.

A szakemberek minden évben sok megfigyelést gyűjtenek arról, hogy ezek a színes gyűrűvel ellátott, repatriált madarak merre mozdulnak a térségben. Mivel jelentős a visszafigyelt túzokok aránya, ez egyben azt is bizonyítja, hogy jó a madarak túlélési aránya és jó az a visszatelepítési, repatriációs módszer is, amelyet évtizedek óta alkalmaznak.

Különösen jelentős esemény volt az elmúlt hetekben, hogy ezen a mintaterületen két olyan gyűrűs tojót is sikerült megfigyelni, amelyek két-két csibét vezettek. Az egyik tojót 2011-ben, a másikat 2020-ban gyűrűzték meg igazgatóságunk munkatársai.

Ez a megfigyelés újabb bizonyíték arra, hogy a Túzokvédelmi Mintaterületen visszavadított túzokok ivaréretté válva teljes értékű vadmadárként tudnak viselkedni, tehát tojók esetében lekotlani és fiókákat nevelni.

Túzokvédelmi Mintaterület Fotó: Szél Antal István
Túzokvédelmi Mintaterület Fotó: Szél Antal István
Gyűrűs túzok tojó
Repatriált színes gyűrűs túzok tojó csibéivel Fotó: Szél Antal István