A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Kis-Sárrét részterületén található Biharugrai-halastavakra látogattunk el június 24-én, egy nyáresti túra keretében.
A vendégek többsége a térség településeiről érkezett (Biharugra, Okány,Vésztő, Szeghalom, Komádi, Berettyóújfalu), de jöttek érdeklődők Pomázról is. Összesen 32 fő vett részt a kiránduláson, és minden korosztály képviseltette magát. A körülbelül 5 km-es távot 3 óra alatt tettük meg, mialatt a vendégek a halastavak élővilágával ismerkedtek és sok érdekességet láttak.
Utunk kiindulópontja a Bodor-tavak voltak, ahol a haltenyésztés szakaszairól és természetvédelmi kapcsolatáról beszélgettünk az érdeklődőkkel. Itt először megismerkedtünk egy elfeledett védett növényünkkel, a sulyommal, melynek termését egy emberöltővel ezelőtt még fogyasztották. Láttunk a lebegő levelek között pihenő vízisiklót is.
A Ludas-tó felé tartva, az út másik oldalán található állattartótelep előtt lévő időszakos vízállásnál kanalasgémekre, gólyatöcsökre, és bíbicekre lettünk figyelmesek. További utunk során is elsősorban madarakat figyelhettünk meg. Már a kapunál a bakcsók jellegzetes „kvakk-kvakk” hangját hallottuk, és hamarosan röptében is megcsodálhattuk a mondóka főszereplőjét, népies nevén vakvarjút. Nemsokára hangzavarra lettünk figyelmesek, nagy mozgás volt a dankasirályok és küszvágó csérek telepein, ahol a párok többsége már fiókáit neveli. Az este közeledtével a récék is kihúzódtak rejtekhelyeikről, de több nyári lúd család is látható volt. Egy fiatal nyári ludat a látogatók segítettek ki egy csónakból, ahonnan nem tudott még önállóan kimászni.
A toronyból vadászó barna rétihéját is megfigyeltünk, amely valószínűleg a halastavak nádasaiban költ. A látogatók figyelmét leginkább a tavakon is költő bütykös hattyú vonta magára, melynek tollai a lemenő nap fényében vakítóan fehérlettek, még távcső nélkül is könnyű volt megfigyelnünk több példányt is.
A séta során láttunk szép számmal vörös gémet, szürke gémet, nagy kócsagot, és amikor a tavak vízellátásáról beszélgettünk, még törpegém is a szemünk elé került.
A nádi énekesek szinte végig hallhatóak voltak, de a nádi tücsökmadár hangjára mindenki rácsodálkozott. Sokan nem is hallottak még erről az érdekes hangú kis énekesmadárról.
Utunk végpontja a Zöldhalmi-tó volt, ahol ismét egy megfigyelő toronyból csodáltuk meg az esti madármozgást, és a gyönyörű tájat.
