A halastavakon az ősz a lecsapolások időszaka. Így van ez a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületén található Biharugrai-halastavakon is, ahol a szeptemberben megkezdett csapolások számos madárfajt vonzanak a területre.
A csapolt halastavak medre kiváló táplálkozó és pihenőhelyet nyújt a vonuló vízimadarak számára. A sekély, lábalható víz, a friss iszapfelszín terített asztal, főleg a partimadaraknak. A partimadár elnevezés kicsit megtévesztő, mert nem egyszerűen azt jelenti, hogy „a parton élő madár”. Madártani értelemben a partimadarak elsősorban a lilealakúak (Charadriiformes) rendjének egyes fajait jelenti. Jellemzően azokat, melyek sekély vizek, iszapos vagy homokos partok, szikes tavak, nedves rétek madarai. Többségük hosszabb lábú, és csőrük is a táplálékszerzés módjához alkalmazkodott: az iszapból, sekély vízből vagy a talaj felszínéről szedik össze a gerincteleneket. Ide tartoznak például a cankók, partfutók, lilék, godák, pólingok, sárszalonkák, valamint a gulipán és a gólyatöcs is. A „partimadár” inkább ökológiai–ornitológiai gyűjtőfogalom, nem pontos rendszertani kategória. A lilealakúak rendjének ugyanis vannak olyan csoportjai – például a sirályok és csérek – amelyeket általában nem nevezünk partimadaraknak ebben a szűkebb értelemben.
Legszembetűnőbb közülük ebben az időszakban a nagy póling, amely Európa legnagyobb termetű partimadara. Könnyen felismerhető hosszú, lefelé hajló csőréről, hosszú lábáról és barnás, erősen mintázott tollazatáról. Jellegzetes, messzire hangzó, fuvolázó „pó-li” hangja és trillázása is feltűnő. Elsősorban nedves réteken, mocsárréteken, lápokon és füves területeken költ. Táplálékát főként rovarok, férgek, puhatestűek és más gerinctelenek alkotják, amelyeket hosszú csőrével a talajból és az iszapból szedeget. Magyarországon rendszeres átvonuló, főként tavasszal és ősszel figyelhető meg vizes élőhelyeken, halastavakon és gyepeken. A Biharugrai-halastavak csapolásain több száz nagy pólingot is megfigyelhetünk.
Számos más partimadárfaj is megjelenik az őszi vonulás időszakában a területen, ezek közül a leggyakoribbak: bíbic, pajzsoscankó, havasi partfutó, sárszalonka, réti cankó, füstös cankó.
A csapolásokon nem csak a partimadarak, hanem a gémfélék (szürke gém, nagy kócsag), a kanalasgémek, fekete gólyák és a sirályok is könnyebben jutnak táplálékhoz. Kedvelt pihenőhelye ez a tórendszer az ilyenkor már nagy csapatokban járó nyári ludaknak, a halastavakon éjszakázók száma meghaladja a kétezer példányt. Idén egy ritka madárfaj, a vörös ásólúd egy példánya is csatlakozott a nyári ludakhoz, napközben együtt jár velük táplálkozni a közeli tarlókra.
A szeptember a halászsasok magyarországi átvonulásának legfőbb időszaka. A halászsas nagytermetű, jellegzetes megjelenésű ragadozó madár, amely szinte kizárólag halakkal táplálkozik. Hosszú, keskeny szárnya, világos alsóteste és sötét szemsávja alapján jól felismerhető. Halászat közben a víz felett köröz, vagy szitál, majd látványosan, lábával előre a vízbe vágódva ragadja meg zsákmányát. Magyarországon rendszeres átvonuló, elsősorban tavasszal és ősszel találkozhatunk vele halastavaknál, folyóknál és nagyobb vizes élőhelyeken. Az idei évben több napig öt halászsast is megfigyelhettünk a Biharugrai-halastavaknál. Szeptemberben már megjelennek a vándorsólymok, és a rétisasok száma is növekszik.
