A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületén nem költenek ugyan barna kányák, de időnként sikerül megpillantanunk egy-egy, a folyó felett suhanó példányt.
Ha ragadozómadár-sziluettet pillantunk meg az égbolton, sok esetben csupán az élőhelyi adottságokból már szinte egyértelműen megállapíthatjuk, milyen fajról van szó. Ha például valamelyik folyóvizünk felett közepes méretű, karcsú, enyhén villásfarkú ragadozót pillantunk meg, akkor az nagy valószínűséggel barna kánya lesz.
Ahogy a pusztai élőhelyekhez hozzátartozik a parlagi sas, a nádasokhoz a barna rétihéja, úgy a folyók tipikus, de ritka ragadozója a barna kánya. A Maros mentén húzódó ártéri ligeterdők, szántókkal tarkított kaszálórétek alkalmas fészkelő- és táplálkozóhelyet is kínálnak a faj számára. Mindezek ellenére hosszú évek óta nincs ismert fészkelése a hazai szakaszon, még a tiszai torkolathoz közelebb eső részeken sem, holott a Tisza mentén rendszeresen költ. Bár fészke nem került elő, azért rendszeresen fel-felbukkan a Maroson is, és mindig megkapó látványt nyújt ez a karakteres, folyókhoz kötődő ragadozó madár.
Megjelenésének legfeltűnőbb eleme az enyhén villás farka, mely a hazai ragadozók közül csak még ritkább rokonára, a vörös kányára jellemző. Világos barnásszürkés feje, barna teste, hosszú, karcsú szárnyai vannak. Táplálékának döntő részét dögök teszik ki. Előszeretettel portyázik hosszában a folyó felett, a felszínen úszó, elpusztult halakat lesve. Nyáron, amikor nagyobb számban jönnek a felszínre elpusztult kagylók, akkor azokat is szívesen fogyasztja. Igazán látványos jelenet, ahogyan csaknem vízszintesen, a vízfelszínnel párhuzamosan repülve kapja ki a vízből a sokszor nagyméretű kagylókat. A kaszálások megindulásával az ártéri rétek felett is láthatunk kányákat, az oda gyülekező, sok más ragadozó között.
