A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületét járva sokféle madárdalt hallhatunk az erdőkben. Ha leülünk és csendben maradunk, akkor jó eséllyel azt is megfigyelhetjük, hogyan szorgoskodnak táplálékszerzés közben.
A Maros-menti erdőkben sok holt faanyag található, mind álló, mind földön fekvő formában. Ezek nagyon fontosak az egészséges erdei ökoszisztéma szempontjából. Az álló holtfákban a harkályok tudnak odút készíteni, amelyben aztán nemcsak ők maguk, hanem számos más énekesmadár is fészkelhet. Másrészt a holt fákban rengeteg rovar táplálkozik és szaporodik, melyek táplálékul szolgálnak a madarak számára.
Sok területen egészséges cserjékben gazdag, sűrű erdőszegélyeket találunk, melyek alkalmas búvó- és fészkelőhelyet biztosítanak például a poszátafélék számára. Vörösbegyek és rigófélék is felbukkannak a bokrosokban.
A Maros-ártér erdeiben a fenti feltételeknek köszönhetően számos énekesmadár-faj nagy egyedszámban megtalálható. Ezeket a madarakat a természetjárók, kirándulók inkább csak hallani szokták, ritkán tudják megpillantani őket. Egyrészt, mert apró termetűek és könnyen elbújnak a takarást adó növényzetben, másrészt, bár nem félnek az embertől, de ha népesebb, hangosabb társaságot észlelnek, akkor inkább elhallgatnak, elbújnak, vagy tovaszállnak.
Ha nemcsak hallgatni, hanem látni is szeretnénk a marosi erdők madarait, akkor érdemes egy alkalmasnak tűnő helyen, elcsendesedve leülni, szemlélődni. Ha 10-15 percig egyhelyben ülve nézelődünk, akkor kis idő után szinte biztosan megérkeznek a közelünkbe, és mivel nem érzik veszélyesnek a csendben ülő embert, akár néhány méterre is megközelíthetik. Sokszor csapatosan járják az erdőket, táplálék után kutatva bogarásszák az ágakat, kérgeket.
Megjelenhet például egy tucatnyi példányból álló őszapócsapat is. Ezek az apró, mégis látványos madarak akár teljesen körbe is vehetik az embert, miközben rovarok után kutatnak. Ugyanez jellemző a kék és széncinegékre is, ők folyamatosan hallatják a hangjukat, igaz, jóval halkabban, mint az őszapók. Érdekes megfigyelni, hogyan kommunikálnak egymással. Ha például egy példány lemarad, nem látja a többieket, akkor hangjelzést ad, amire hamarosan megérkezik a többiektől a válasz, így tudja, milyen irányba kell továbbhaladnia.
A harkályféléknek az erdei kirándulások során leggyakrabban csak a kopogását hallhatjuk, nem látjuk őket. Azonban ha megállunk, vagy leülünk egy látványosan korhadt fa közelében, akkor jó eséllyel hamarosan megjelenik valamelyik fakopáncs, zöld küllő, vagy fekete harkály. Ha mozdulatlanok maradunk, akár hosszú perceken át figyelhetjük, hogyan munkálkodik a fatörzsön.
