A Körös-Maros Nemzeti Park részterületein végéhez közeledik a vonulásra készülő kék vércsék gyülekezése, a legtöbb madár már útra kelt a déli tájak felé.
Az idei szinkronszámlálások adatai azt mutatják, hogy a dél-alföldi tájak továbbra is fontos állomásai a vonuló kék vércséknek.
Az augusztus 24-én megkezdett, majd a továbbiakban minden szerdán végzett szinkronszámlások adatai alapján a Körös-Maros Nemzeti Parkban a legtöbb kék vércse Kardoskút és Dévaványa térségében állomásozott. A Kardoskúti Fehértó részterületen az első számláláskor 307 madarat találtunk a Fecskési-erdőben. A madarak ebben az aprócska nyárfaerdőben éjszakáztak. Számuk a következő hetekben folyamatosan emelkedett, előbb 710, majd szeptember 14-én már 840 madár tartózkodott a területen. Ez volt itt a gyülekezés csúcsa, a következő héten már csak 420, szeptember 28-án pedig mindössze 71 madarat találtunk. Érdekesség, hogy ekkor már áthelyezték állomáshelyüket Fecskésről a közeli Csajágra.
Dévaványa szintén jelentős gyülekezőhelynek bizonyult. Itt két helyszínen éjszakáztak: a Szilasok határrészen, illetve Dévaványa Gyomaendrőd felőli külterületén. Mindkét helyszín hagyományos gyülekezőhely, a madarak egy 4-5 kilométer átmérőjű körben mozogtak. A gyülekezési maximum 738 példány volt, ezt szeptember 21-én számoltuk. Szeptember 28-án már jóval kevesebb, összesen 480 példányt találtunk. A vonulás kezdeti szakaszában, az augusztus 24-i és 31-i számláláskor az egy helyszínen, egyidőben csoportosuló madarak számában Dévaványa a Kárpát-medence éjszakázó helyei között a második volt.
Cserebökény térségében idén a kék vércsék gyülekezése másképpen zajlott, mint azt a korábbi években megszoktuk. Korábban ugyanis általában a legnagyobb költőtelep, Rekettyés közelében alakultak ki a gyülekező- és éjszakázóhelyek. Idén azonban a költőtelepekről viszonylag gyorsan eltűntek, mert nem találtak táplálékot. Új helyszínen, egy nemes nyarason éjszakáztak. Egészen szeptember közepéig minimális (13-40) volt a számuk, de szeptember 14-én már 350-en voltak. Az ezt követő három hétben ez a nagyságrend megmaradt, legutóbb 370 példányt regisztráltunk.
A Kígyósi-pusztán a korábbi évekhez hasonlóan idén sem volt számottevő a kék vércsék gyülekezése. A hetenkénti számlálások alkalmával regisztrált legmagasabb egyedszám mindössze öt volt.
A Csanádi pusztákon és a Maros-ártérben sem voltak jelentősebb gyülekezőhelyek. A vonulás első heteiben az egyedszám elérte az 50-et, majd fokozatosan csökkent, szeptember 28-án már egyetlen madár sem éjszakázott a területen. Nappal azonban láttunk itt kisebb, táplálkozó csapatokat, éjszakára azonban nem maradtak, feltételezhetően csatlakoztak a kardoskúti, jóval népesebb táborhoz.
A kék vércsék gyülekezése a végéhez közeledik. Október első hetében nekivágnak több ezer kilométeres vándorútjuknak, hogy átkelve a Földközi-tenger, a Szahara és az esőerdők fölött megérkezzenek Angolába. A következő hónapokban főként majd Namíbia, Botswana és Zimbabwe területein vadásznak, hogy aztán március végén részt vegyenek a világ legnagyobb kék vércse gyülekezőjén és haza induljanak a magyar pusztákra.
