A Körös-Maros Nemzeti Parkban fekvő Csanádi pusztákat járva izgalmas jeleneteket figyelhetünk meg az őszi talajmunkákat végző traktorok közelében. A munkagépeket ragadozó madarak népes tábora kíséri, bízva a bőséges, könnyű prédában.
A nemzeti parkunk pusztai tájain élő védett ragadozó madarak általában elég félénkek, tartanak az embertől. Vannak azonban olyan emberi tevékenységek, amelyekhez már teljesen hozzászoktak, s ha ezeket észlelik, akkor nem menekülnek, sőt, inkább közelebb jönnek. Ilyen például a mezőgazdasági munkák közül nyáron a kaszálás, ősszel pedig a talajmunkák. A madarak már megtanulták, hogy ilyenkor nagy mennyiségű, könnyű prédához juthatnak.
Idén ősszel a Csanádi puszták térségében gazdálkodók a szárazság miatt nagyon sokáig vártak a talajmunkákkal. Október végén érkezett egy csekély mennyiségű csapadék, aminek hatására aztán gyors ütemben megindultak a munkagépek. A tarlóhántások, tárcsázások, szántások nyomán pedig igen szép számmal jelentek meg a ragadozó madarak. A sok rágcsáló révén egyébként is nagyon sok ragadozó tartózkodik a térségben. Most valamennyien az éppen művelés alatt lévő területekre koncentrálódnak. Látványos madárseregletek követik a traktorokat. Egy-egy ilyen helyszínen akár 15-20 egerészölyv, 3-4 pusztai ölyv, 8-10 vörös vércse és kékes rétihéja vadászik néhány hektárra összezsúfolódva. Nagytestű sirályfajok is megjelentek a térségben, melyek szintén a munkagépek nyomán felszínre kerülő rágcsálókra vadásznak.
Hiába a bőséges táplálékkínálat, azért amikor ilyen sűrűségben vannak jelen a ragadozó madarak, akkor óhatatlanul előfordulnak közöttük konfliktusok és igyekeznek elcsenni egymástól a megszerzett zsákmányt. Olyan jelenetet is volt alkalmunk megfigyelni, amikor egy tojó kékes rétihéja egy mezei pockot zsákmányolt, s azzal a levegőbe emelkedve próbált messzebbre távozni, hogy nyugodtan megehesse, de a levegőben három egerészölyv is üldözőbe vette. A rétihéja igazán látványos fordulatokat produkált, hogy kitérjen előlük. A zaklatás hatására elejtette a pockot, de néhány méteres zuhanás után újra elkapta. Végül azonban az egerészölyvek győztek és a rétihéja kénytelen volt eldobni a zsákmányát. Ekkor a négy ölyv szinte egyszerre csapott le a zsákmányra, s a földön folytatódott a civakodás.
Ameddig nem érkezik jelentős mennyiségű csapadék, vagy nem fordul igazán hűvösre az idő, addig számíthatunk rá, hogy a nagy mennyiségű rágcsáló miatt a térségben maradnak a ragadozómadarak. Így a természetjáróknak jó esélyük van arra, hogy a fentihez hasonló, látványos jelenetekben is gyönyörködjenek.
Fotó: Balla Tihamér
