Hetek óta magas hótakaró borítja a Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületét ezért az itt telelő ragadozó-, vízi- és énekesmadarak száma jelentősen megfogyatkozott.
Ennek ellenére a pusztákon, szántóföldeken, s főként az erdőkben, bokrosokban jó eséllyel láthatunk különféle madárfajokat.
A nagy mennyiségű hó lehullása után nemcsak a térségben telelő sasok száma csökkent, hanem azoknak a ragadozó madaraknak a mennyisége is, melyeknek táplálkozásában jelentős szerepet töltenek be a kisemlősök, elsősorban a mezei pockok. Mivel a hóréteg elzárja őket a pockoktól, ezért a vörös vércsék, egerészölyvek, gatyás ölyvek és kékes rétihéják egyedszáma is megcsappant. Bár a sasok számára lenne elegendő táplálék, ennek ellenére a napokban lezajlott számlálás alkalmával kevesebbet láttunk, mint a korábbi, enyhe teleken.
A vízimadarak életkörülményei változtak meg legjobban, hiszen minden természetes és mesterséges állóvíz, az anyaggödör-tavak, téglagyári tavak, halastavak befagytak. Egy ideig a tőkés récék és nyári ludak még lihogókat tartottak fenn, de az állandósult hideg befagyasztotta ezeket a vízfoltokat. Ennek ellenére néhány helyen azért látunk nyári ludakat, tőkés récéket, amint a halastavak jegén éjszakáznak, de ezek a csapatok már korántsem olyan népesek. Néhány településen az elhasznált termálvíz kisebb tavakba folyik és ott a kicsorgó meleg víz fenntart néhány tíz négyzetméteres nyílt vízfelületet, melyeken a vízimadarak utolsó hírmondóit láthatjuk. Néhány szárcsa vészeli át itt a telet, de vízityúkokat és egy-két guvatot is megfigyelhetünk, s innen szerzi szerény táplálékát az áttelelő bölömbika, szürke gém és nagy kócsag is.
Az énekesmadár-világ nagyon szegényes mind a mezőgazdasági területeken, mind a pusztavilágban. Január közepén még láttuk az utolsó, elvonuló mezei pacsirtacsapatokat. A mezőgazdasági üzemek környékén rendszeresen megfigyelhetünk nagy csapatokban balkáni gerléket, vetési varjakat és búbos pacsirtákat. A pusztákon kisebb tengelic- és sordélycsapatokra bukkanhatunk. Néhány megkésett seregély is még felfedezhető. Nagyobb élet inkább a szántóföldeken kinn hagyott cirok- és napraforgóföldeken van, ahol erdei pintyeket, sordélyokat, tengeliceket, kenderikéket figyelhetünk meg, népes kék galambcsapatok társaságában.
A bokrosokban, erdőkben a legélénkebb a madárélet. A vadetetők környékén vegyes ocsú és aprómag található, ahol például a citromsármányok és a mezei verebek szeretnek időzni és táplálkozni. Ebből következik, hogy a térségben jelenlévő karvalyok szintén rendszeres látogatók az etetők környékén. A mostani, hideg télben kisebb a forgalom, kevesebb széncinegét és kék cinegét látunk az etetőkön, mint az előző teleken. A mezei verebek száma is lecsökkent, s meggyvágót, csízt, fenyőrigót és fekete rigót is kisebb példányszámban látunk, mint a korábbi években.
Jelenleg tehát ezek a fajok rajzolják ki a dévaványai térség madárvilágának képét, s látványos változás mindaddig nem is lesz, amíg a hóborítás meg nem szűnik.
