A Körös-Maros Nemzeti Park pusztáit járva április végén, május elején jó eséllyel szemünk elé kerülhet egy attraktív énekesmadár, a rozsdás csuk. Legnagyobb eséllyel egy magasabb kórón, vagy valamilyen bokor tetején pillanthatjuk meg, amint éppen zsákmányra les.
A rozsdás csuk Európa nagy részén elterjedt, kivéve a legészakibb területeket. Hazánkban is költ, főként dombvidékeken és hegylábi területeken. A Dél-Alföld tájain inkább csak vonulása során vendégeskedik, de néhány helyen, például a Kis-Sárréten, azon belül is Mezőgyán és Vésztő térségében minden évben költ is, de csak kis számban. A telet igen messze, a Szahara és az Egyenlítő közti területeken tölti. Tavasszal első vonuló példányai március legvégén, április elején figyelhetők meg. Vonulási csúcsa április második felére esik. Laza, három-négy, esetenként akár tízpéldányos csapatokban vonul.
Igen látványos, ahogyan a rozsdás csuk a nyílt élőhelyeken egy magasabb kórón, bokron ülve zsákmányra les. Rovarokkal táplálkozik, ezért is érkezik tavasszal viszonylag későn, amikor már bőségesen talál táplálékot. Költési időszakban elsősorban a marhával legeltetett területeket kedveli, ahol sok rovart tud szedegetni.
A hímek nagyon attraktív madarak, jellegzetes fehér szemöldöksáv, fehér, bajusz alatti sáv és nagyon szép, élénk, okkeres-narancsos mellkas jellemzi őket. Oldaluk és hátuk sötétbarnás-feketés, enyhén mintázott.
A rozsdás csuk állománya az utóbbi két évtizedben egész Európában, így hazánkban is kismértékben csökken.
