A Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületét járva egy különleges, a tücskök ciripelésére emlékeztető hangra lehetünk figyelmesek. Ez a fémes hangzású pirregés nem más, mint a réti tücsökmadár éneke.
A hazánkban élő három tücsökmadár-faj közül a leggyakoribb a nádi tücsökmadár, ezt követi a berki tücsökmadár, a legritkább pedig a réti tücsökmadár. A Kis-Sárréten az élőhelyek jellege miatt a nádi tücsökmadár a leggyakoribb. Berki tücsökmadárból jóval kevesebb van errefelé. A szintén kisebb állománnyal rendelkező réti tücsökmadarak számában növekedés figyelhető meg, az utóbbi években egyre több pár költ a területen.
Ez a verébnél valamivel kisebb testű énekes az egyetlen, foltos hátú tücsökmadár-faj, amely viszonylag könnyen felismerhető. Felülről olívzöld árnyalatú, szürkésbarna alapon sötéten foltozott. Alulról piszkosfehér vagy barnássárga színű. A hangja egy fémes hangzású pirregés, mely kissé erősebb a tücsökciripelésnél, nevét is innen kapta.
A réti tücsökmadár bokros, fás, mocsár- illetve láprétek, vizes kaszálók költőmadara. A Kis-Sárrét bővelkedik ilyen élőhelyekben, amihez a KMNPI által az elmúlt években végrehajtott vizes élőhely-rekonstrukciók is hozzájárultak.
Rejtett életmódja miatt keveset tudunk a réti tücsökmadár fészkelési szokásairól. Évente egy, esetleg két alkalommal költ. A fészket a párok közösen építik a talajra, elrejtve a sűrű növényzet közé. A tojó öt-hat tojást rak, amelyeken a szülők felváltva kotlanak. Tápláléka különböző rovarokból, pókokból, apró puhatestűekből áll. Revírt tartó faj, a hím egy kimagasló növényen, legtöbbször bokron énekelve jelzi a területét. Megfigyelni szinte csak ilyenkor lehet, máskor mindig rejtve mozog a sűrű növényzetben. Eurázsiai elterjedésű madarunk a telet Afrikában, a Szaharától délre tölti.
