A korábbi évtizedekben soha nem volt még olyan népes az aranylilék tábora a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó kardoskúti Fehér-tó térségében, mint az idén, március első napjaiban.
A hideg tél miatt az aranylilék teljesen elvonultak, s csak január végén jelentek meg ismét az első, néhány példányos csapataik. Számuk ezt követően fokozatosan nőtt, majd március elején tetőzött 9300 példánnyal. Ezzel megdőlt a 2017-ben tapasztalt korábbi rekord, amikor is 8200 aranylile tartózkodott egyidőben a Fehér-tavon.
A madarak az éjszakákat a tó sekély vizén töltötték, ahonnan reggel a környező gyepekre mentek ki táplálkozni. A déli órákban bejöttek a tóra pihenni, inni, tollászkodni, majd a délutánt ismét táplálkozással töltötték, hogy aztán este újra visszatérjenek a biztonságos vízfelületre éjszakázni.
Az aranylilék mellett március első napjaiban a bíbicek is rekord közeli számban (6200 példány) pihentek meg a kardoskúti Fehér-tónál. Homogén és az aranylilékkel vegyes csapatokban is vonultak. Kardoskút azért is ideális pihenőhely az aranylilék és a bíbicek számára, mert itt a juhokkal legeltetett rövidfüvű gyepeken könnyen megtalálják a táplálékul szolgáló ízeltlábúakat, rovarokat, lárvákat, férgeket, pókokat.
A Fehér-tó telítettsége a hónap elején elérte a 80 százalékot, de március 10-re ez már 75 százalékra csökkent. Az, hogy az aranylilék és a bíbicek is szinte kizárólag a tó környékére koncentrálódtak, azért van, mert a térségben nagyon kevés most a gyepi, szántóföldi vízállás.
Az aranylilék vonulási útvonala Európa és Oroszország északi területei felé vezet, az ottani tundrákon költenek. A telet a nagyon északon költők a Brit-szigeteken, a többiek a mediterrán régióban, illetve Nyugat-Európában, az atlanti partvidéken töltik.
