A Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületének egyik legértékesebb és legfontosabb vizes élőhelye, a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozó Nagy-Zsombék mocsara.
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság élőhely-fejlesztéseinek köszönhetően mára egészséges mocsári vegetációval rendelkező és csapadékos tavasz esetén a vízimadaraknak megfelelő táplálkozó- és költőhelyet biztosító élőhelyet találunk a területen.
Az alföldi pusztai vadvizekre jellemző, de ritka és védett madárfajok rendszeresen fészkelnek ezen a területen. Ilyen például a piroslábú cankó, a nagy goda, a gólyatöcs és a sárszalonka. A korábbi években még egy, a térségben nagyon ritka, rejtélyes madár, a haris költése is többször előfordult. A haris egy apró termetű, rejtő színezetű, földön fészkelő madárfaj, mely ráadásul a késő éjszakai órákban aktív, így igazán ritkán kerül szem elé. A szakemberek is jellemzően csak a hangja alapján tudják észlelni. Alapvetően a dombvidéki, ártéri nedves kaszálórétek madara, ritkán azonban a síkvidéki mocsarakban is előfordul.
Az utóbbi évek csapadékhiányának következtében már jóval kevesebb ideig áll felszíni vízborítás alatt a Nagy-Zsombék. Emiatt jó néhány éve nem lehetett észlelni a területen harist. Idén április elején azonban, egy területbejárás alkalmával véletlenül akadtunk rá egy példányra, mely ráadásul fel is repült, így nappali fényben, röptében csodálhattuk meg, ami igazán ritka látvány. Nem túl magas, csetkákás-sásos növényzetben landolt, azonban itt már hiába kerestük távcsővel, bizonyította rejtőzködési képességét, és többet nem került szemünk elé.
Idén a szokásosnál kevesebb víz található a területen, azonban jelenleg így is ideális táplálkozó- és búvóhelyet biztosít nem csak a harisnak, de több vízi- és partimadárfajnak is. A látott haris feltételezhetően még vonulásban lévő példány, ugyanis egy költöző madárról van szó, mely a telet a Szaharától délre tölti. A hazai költőhelyeire általában április végén, május elején érkezik vissza és a párba állás, területfoglalás is csak májusban zajlik.
