Az őszi madárvonulás időszakában gyakran találkozhatunk réti pityerekkel a Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó részterületén. Az enyhébb teleken néhány példány át is telel itt.
A réti pityerek Európa nyugati és északi részén költenek, főként nyíltabb élőhelyeken. Vonulásuk során nálunk is ezeket a nyílt élőhelyeket keresik, ezért is ideális pihenőhely számukra a kardoskúti Fehér-tó térsége. Az itteni gyepeken szeptember elejétől november közepéig találkozhatunk velük, de október közepén jelennek meg a legnagyobb számban.
Szinte kizárólag a talajon keresik táplálékukat. Elsősorban rovarevők, de pókokat, kisebb férgeket, csigákat is fogyasztanak. A nálunk áttelelő példányok főként gyommagvakat esznek, mivel rovarok télen nincsenek. A szárazabb és a nedvesebb, tocsogósabb élőhelyeket egyaránt kedvelik, számukra az a lényeg, hogy füves, nyílt terület legyen.
Térségünkben a réti pityerek őszi vonulása sokkal intenzívebb, mint a tavaszi. A kardoskúti Fehér-tó körül fekvő gyepeken idén októberben is rendszeresen láttunk népesebb, 50-80 egyedből álló csapatokat.
Testméretük a verébéhez hasonló, de kecsesebbek, farkuk pedig hosszabb. Színezetükben a barna a leghangsúlyosabb, de hátukon és szárnyukon fekete mintázat is látható. A talajon nehéz őket észrevenni, leginkább akkor figyelhetünk fel jelenlétükre, amikor csapatban repülnek. Ilyenkor ugyanis rendszeresen megszólal egy-egy példány. Jellegzetes, pisszegő, éles hangot ad, háromszor egymás után.
A réti pityerek a telet a Földközi-tenger szélesebb régiójában, azaz Dél-Európában, Észak-Afrikában, vagy a Közel-Keleten töltik. Az elmúlt évek enyhe telein a kardoskúti Fehér-tó térségében is előfordultak áttelelő példányok, de csak kis számban.
