A Körös-Maros Nemzeti Park tájait járva gyakran megfigyelhetünk a gabonatáblákban gólyákat, vagy népes seregélycsapatokat. Nem is gondolnánk, hogy milyen hasznos dologgal foglalatoskodnak: a gabonákban kárt tevő rovarokat szedegetik.
A fehér gólyák szinte kizárólag településeken költenek, így sokan találkozhatnak velük. A népi hiedelem szerint alapvetően békákkal táplálkoznak, ez azonban csak részben igaz. Valóban kedvelik a vizenyős, tocsogós, nedves területeket, mert ott találnak halakat, kétéltűeket, azonban a teljesen száraz, pusztai körülmények között is tudnak maguknak táplálékot szerezni. Az idei száraz évben rendszeresen megfigyelhetünk gólyákat a gyepeken, ahol apró gerinceseket, gyíkokat, kis rágcsálókat, s igen nagy mennyiségben rovarokat, főleg nagyobb testű ízeltlábúakat szedegetnek. Hasonlóan igaz ez a seregélyekre is, melyek általában népesebb csapatokba verődve járják a pusztákat, fésülik át a gyepeket, apróbb rovarok után kutatva.
Ebben az időszakban azonban, amikor az őszi gabonák kezdenek kalászt érlelni, gyakran megfigyelhetjük, hogy a gólyák és a seregélyek csapatokba verődve a gabonatáblákban járőröznek. Itt önkéntes rovarirtó munkát végeznek, ugyanis a gabonákban előforduló, és sokszor azokban kárt tevő ízeltlábúakat szedegetik.
A gólyák a gabonatáblában lassan lépegetve, fejüket folyamatosan jobbra-balra mozgatva lesik rovaráldozataikat a növényszálak között. A seregélyek nagy ügyességgel a kalászok tetején landolva, kalászról kalászra ugrálva szedegetik a növények felső régióiban megtalálható rovarokat. Egy-egy területet átpásztáznak, majd a csapat általában viszonylagos szinkronban felrepül. Néhány tíz méterrel arrébb ismét a kalászokon landolnak és folytatják a rovarvadászatot.
