Visszatértek a Körös-Maros Nemzeti Park tájaira egyik legszebb hangú, dalos madaraink, az énekes rigók. Egyre gyakrabban hallhatjuk a hímek revírfoglaló énekét, mellyel nemcsak területüket jelzik, hanem párjukat is hívogatják.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2026-ban az énekes rigót választotta az Év madarának. Ez a rigóféle sok mindenben – főleg táplálkozási szokásaiban - hasonlít ugyan a közismert fekete rigóhoz, de külseje és éneke alapján jól megkülönböztethető. Tollazata barnás színezetű, a begyénél pöttyözött. Éneke rendkívül változatos, sokféle dallamot ismételget.
Napjainkra az énekes rigók is egyre inkább urbanizálódtak, beköltöztek a városokba, de erdőkben, ligetekben is költenek. A fekete rigókhoz hasonlóan a földön kutatnak táplálék után, gilisztákat, csigákat fogyasztanak. Fészküket 3-4 méteres magasságban, nagy gondossággal építik meg és puhára bélelik fiókáik számára. A tojó általában 4-5 kékeszöld, rikító színű tojást rak.
A nálunk költő énekes rigók a telet a Földközi-tenger partvidékén töltik, és a tavasz közeledtével igen hamar visszaérkeznek hozzánk. A széncinegék és a fekete rigók után ők is a legkorábban megszólaló tavaszi énekesek közé tartoznak.
