Magyarország legnépesebb túzokállománya a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Dévaványai-Ecsegi pusztákon él. A március végén elkezdődött túzokdürgés és a nászidőszak mostanra befejeződött, a tojók már a fészkeken ülnek.
A túzokok rendszerint azokat a fészkelőhelyeket keresik fel, ahol a korábbi években is sikeresen költöttek. Ez az időszak különleges odafigyelést igényel nemcsak a nemzeti park munkatársaitól, hanem a környéken gazdálkodó termelőktől, a mezőgazdasági munkagépekkel dolgozóktól is. A cél a túzokfészkek megóvása, s ezáltal a költés sikerességének elősegítése.
Idén eddig öt fészeknél kellett védelmi tevékenységet végeznünk. Ezek közül négy fészek őszi búzatáblában, egy pedig napraforgótáblában volt. A gazdálkodók a közelmúltban vegyszerezték az őszi búzát, s a munkagép zaja megzavarta a tojásokon ülő túzokokat, amelyek gyorsan felrepültek. A négy fészek közül háromból mentettük a tojásokat, mert ott még további, zajjal járó, gépi munkálatokat végeznek majd a gazdálkodók, így a költés zavartalansága nem biztosított. Egy fészekbe visszatért a tojó, s mivel azon a területen egyelőre nem lesznek további vegyszerezések, így ott ilyen jellegű zavarástól biztonságban van a költés. A napraforgó-vetés során megzavart tojó szintén visszatért a fészkére.
A vegyszerezés és a munkagépek zaja egyaránt veszélyezteti a túzokok biztonságos költését. Éppen ezért, ahogyan eddig, úgy a jövőben is számítunk a traktorosok, gépkezelők segítségére a túzokvédelemben. Anyagilag is honoráljuk, ha elvégzik a következő három lépést: értesítik a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságot, ha túzoktojást találnak, megfelelően megjelölik a fészek helyét (védőzónát alakítanak ki), azután elhagyják a területet és másik táblára mennek át dolgozni.
Május első felében már minden bizonnyal találkozhatunk majd frissen kelt túzokfiókákkal. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy a túzokos területen a gazdák és a gépkezelők is szívügyüknek tekintik e büszke madarak védelmét, vigyáznak rájuk.
