A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Békés-Csanádi-háton április első dekádjában tapasztaltuk a pusztai meténgek virágzásának csúcsidőszakát. A szárazság miatt ugyan kistermetűre nőttek a szélkerékre emlékeztető, lila virágok, mégis látványos ékességei voltak a gyepnek.
A természetvédelmi oltalom alatt álló pusztai meténg- akárcsak a Kárpát-medencében előforduló őshonos rokona, a kis meténg (más néven kis télizöld), - kúszó szárú, évelő növény. Rokonával ellentétben azonban nem erdei faj, hanem homok- és löszpuszták, sziklagyepek mészkedvelő, apró termetű növénye.
A Körös-Maros Nemzeti Park működési területén belül állományai a Körös-Maros közén, az ármentes Békés-Csanádi-háton találhatók. Ez a terület kiváló talajadottságai miatt évszázadok óta szántóföldi művelés alatt áll. Az egykori nagy kiterjedésű erdős sztyeppek és löszpuszták fajgazdag gyepeit fölszántották. A löszflóra tagjai a pusztai meténggel együtt megritkultak, erősen veszélyeztettek, zömük utak, vasutak, egykori érpartok keskeny mezsgyéire szorult vissza.
Szikes pusztákba ékelődve, apró területű zárványokként azonban szerencsére maradtak olyan élőhelyek, melyeket kis méretük, elhelyezkedésük okán nem szántottak be a történelem során. A legfajgazdagabb és legértékesebb ilyen löszgyep a Királyhegyesi-puszta déli szegletében elhelyezkedő „Pántlika” elnevezésű terület. Itt található a pusztai meténg legnagyobb természetes állománya a Csanádi pusztákon belül. Az idei évben a szárazabb tavasz miatt jóval kisebb termetűre nőttek a növények és a virágzás is sokkal gyorsabb lefolyású, mint a tavalyi, csapadékos március után. Április 10. körül tapasztaltuk a csúcsvirágzást, a hónap közepén azonban már gyors ütemben elnyíltak, elhervadtak a virágok. Ugyan kistermetűre nőttek a pusztai meténgek, de a telepeken egészen sűrűn és látványosan virágoztak. Szélkerékre emlékeztető, apró, lila virágaik több négyzetméteres foltokban szinte homogénen borították a talajt. Messziről feltűnő, lila ékességei voltak a gyepnek.
A pusztai meténg szinte csak tavaszi virágzásakor fedezhető fel, mert vékony, kúszó hajtásai, apró, csónak alakú levelei a vegetációban bujkálva belesimulnak a gyepbe. Virágainak színe a sötét lilától a mélykékig terjedhet. Bár évelő, de hajtásai télen elfagynak, s tavasszal mindig újak képződnek.
A meténgfélék mágikus hatásáról már az ókori tudós, Apuleius is írt, Herbárium című művében: „Segít az rontást hozó ördögök, megszálló démonok elűzésében, de távol tartja a kígyókat és a vadállatokat is.” A növénycsalád latin elnevezése a „vincere”, jelentése: győzni, s ez már gyógyhatásukra utal. Hatóanyaguk a vincamin, ami az agyér-tágító Cavinton gyógyszer alapanyaga. Magyarországon a meténgek orvosi hasznáról először Melius Juhász Péter írt, 1578-ban megjelent Herbárium című művében.
A fajt Winterl Jakab, a pesti egyetem első botanikaprofesszora fedezte fel, de tudományos leírását Kitaibel Pál adta, 1799-ben. A fajt ábrázoló festmény ekkor jelent meg fő botanikai munkájában, a magyar királyság területének ritka növényeit bemutató “Descriptiones et Icones plantarum rariorum Hungariae” (Magyarország ritka növényeinek leírása és képei) című latin nyelvű, szép kiállítású könyvében.
