Az ősz talán a legszínesebb és leginkább kirándulásra csábító időszak a természetben, így a Körös-Maros Nemzeti Park tájain is.
A Maros-menti erdők egész évben számos érdekességet nyújtanak, de mikor októberben elkezdenek színesedni a lombok, és a zöld mellett a sárga, barna, vörös megannyi árnyalata jelenik meg, akkor az egyre alacsonyabban járó őszi napsugarakban igazán pompás látványt nyújtanak a fák. Ehhez a színkavalkádhoz, és a hulló falevelek hangulatához csatlakozott idén ősszel maga a folyó is, magával ragadó látvánnyal. Októberre tartósan egészen alacsony vízállás alakult ki a Maroson, melynek köszönhetően a vízben lebegő hordalék mennyisége is nagyon lecsökkent. Az alacsony hordalékszint az egyre alacsonyabb hőmérsékletnek köszönhetően a planktonikus szervezetek mennyiségének a csökkenésével párosult. Ennek eredményeként pedig gyönyörűen letisztult a víz, és hegyi folyókat idéző zöldes-kék árnyalatot vett fel. Méter mélyre is tisztán le lehetett látni a meder aljára, emellett pedig az alacsony vízállás következtében hatalmas, izgalmas, változatos alakú homokzátonyok kerültek szárazra, megkapó látványt nyújtva. Körülbelül két hétig tartott ez az állapot, majd néhány tíz cm-es vízállás emelkedés történt a folyón, melynek hatására a víz sokat veszített az áttetszőségéből és sok homokpad is ismét víz alá került. Ez is jól mutatja, hogy a természet dinamikusan változik, így érdemes kihasználni a lehetőségeket és megcsodálni az aktuális látványosságokat, mert lehet, hogy később hosszú ideig nem lesz rá alkalmunk.