Tiszavirágzást minden évben láthatunk a dél-alföldi folyókon, dunavirágzás azonban rendkívül ritkán fordul elő errefelé. Idén július utolsó és augusztus első napjaiban a Maros apátfalvi szakaszán tömegesen rajzottak ezek a különleges kérészek.
A Tisza vízrendszerének emblematikus élőlénye a tiszavirág, mely sokak által ismert és szeretett rovar. Nemzeti parkunk névadó folyóiban is megtalálható, júniusi rajzása mindig számos természetkedvelőnek nyújt maradandó élményt. Van azonban egy kevésbé ismert és sokkal rejtélyesebb kérészfaj is, mely előfordul vizeinkben. Rajzása az éj leple alatt történik, de a szerencsés szemlélőnek legalább akkora élményt nyújt, mint a tiszavirágzás.
A dunavirágok alakjukban hasonlítanak a tiszavirágokhoz, tipikus kérész felépítésük van, azonban jóval kisebbek, az imágó testhossza mindössze 10-18 mm. Feje sárgásfehér, homloka fekete. A tor sárgás vagy barnás színű, míg a potroh felül barna, alul sárgásfehér. Átlátszatlan szárnyaik feltűnő tejfehérek. Potrohuk végén három fartoldalék található, melyek közül a középső a hímeken igen rövid (rövidebb, mint az ivarlábak), a nőstényeken viszont mind a három fartoldalék jól fejlett. Az imágók utolsó lábpárja rövid és gyenge.
A dunavirágok lárvái, csakúgy, mint a tiszavirágok, évekig fejlődnek a folyók aljzatában, szerves törmelékkel táplálkozva. A dunavirágok rajzása későbbre esik, mint a tiszavirágzás. Rendszerint augusztus folyamán következik be, azonban általában kevesebb napig tart, és jóval kiszámíthatatlanabb, előfordul, hogy évekig egyáltalán nem jelentkezik. Éppen ezért szerencsés az, akinek volt már része ebben a természeti csodában itt a Dél-Alföldön, ahol egyelőre nem olyan stabil az előfordulása ennek a fajnak, mint a Duna felsőbb szakaszain.
Idén nyáron, július legvégén, augusztus elején lehetett észlelni tömeges dunavirágzást a Maros apátfalvi szakaszán. Semmihez sem hasonlítható élmény, ahogy az alacsony vízállású folyóban, a meder közepén állva tudja csodálni az ember a sok ezer fehéres kérészt, amint folyásnak felfelé repülnek kitartóan. A vízfelszínen is tobzódnak a kérészek, megannyi halat vonzva, melyek hangos csobbanásokkal kapkodják be őket.
Ahogy a tiszavirágokra a madarak vadásznak a naplementében, úgy kisebb éjszakai rokonaik a denevéreknek nyújtanak terített asztalt. Rendkívül sok denevér gyűlik ilyenkor össze a folyó felett az erdőkből, és villámgyors cikázással kapkodják a levegőben a rovarokat. Mivel a dunavirágok tájékozódása a hold és a csillagok fényének érzékeléséhez kötött, intenzíven reagálnak a mesterséges megvilágításra. Ha zseblámpával világít az ember szemlélődés közben, jó eséllyel tömegesen lepik el a kérészek, akár a ruházatán is képesek vedleni.
