A Körös-Maros Nemzeti Park területén kanyargó folyók hullámtereinek árnyékos ligeterdeiben nyár elején, tavasz végén különös nevű, védett növényfajok is előbújnak. Ilyen például a kígyónyelv és a békakonty.
“Nem zörög a haraszt” - tartja a magyar mondás. No, de mi is az a haraszt? A tudományos rendszertan a növényvilág egyik törzsét nevezi így. A virágtalan, spórával szaporodó, valódi szárral rendelkező növényfajok tartoznak ebbe a nagy csoportba. Közülük a páfrányok osztálya a legismertebb.
Szinte mindenki azonnal felismeri a legtöbb páfrányfajt sajátos, szeldelt leveléről. Akadnak azonban kivételek, melyeknek levelei nagyon eltérőek ettől. Ilyen a különleges nevű közönséges kígyónyelv. A nehezen észrevehető növény tojásdad alakú levele fényes zöld, bőrszerű. Az ebből kiágazó, karcsú spóratermő csúcsán találhatók a sárgászöld spórtartó zsákocskák, melyekben a spórák majd csak nyár végére érnek be.
Az ugyancsak szerény megjelenésű, és első ránézésre, levelei alapján az előző fajhoz hasonló megjelenésű békakonty viszont virágos növény, a kosborfélék családjába tartozik. A kosborokat sokan talán jobban ismerik orchideák néven. A békakonty virágzata 20-50 virágból álló, viszonylag tömött fürt. Az egyes virágok zöldek vagy sárgászöldek, nem feltűnőek.
Az egyedek életútja sem mindennapi. A többi kosborfajhoz hasonlóan a békakonty magvainak kicsírázásához is gombafonalak jelenléte szükséges. A fiatal növényke négy évig a föld alatt lappang, ez idő alatt a gomba a fonalain keresztül táplálja. Csak ezután, megerősödve jelenik meg a föld felett, s még 11-12 év eltelik, mire első virágait meghozza. Élethossza akár 70 évig is eltarthat, így még sokszor hozhat új virágokat.
