Nyaranta a Körös-Maros Nemzeti Park tájain is találkozhatunk kóborló kígyászölyvekkel. Idén kevesebb példányt figyeltünk meg, ami a kevesebb elérhető táplálék következménye.
A Csanádi pusztákon a korábbi években két-három példány jelent meg a nyár folyamán. Idén július végén érkezett egy madár, amelyet azóta is rendszeresen látunk a Montág-puszta szélén. Hagyományosnak mondható pihenőhelyén, egy magasfeszültségű vezetéksoron tölti az éjszakákat, innen indul reggelente vadászni a pusztára. Közelről is volt alkalmunk megfigyelni, így megállapítottuk, hogy nem visel gyűrűt és egy adult példányról van szó.
A Cserebökényi-pusztákon a kígyászölyvek nem jellemzőek, 2015 -2023 között például egyetlen példányt sem sikerült megfigyelnünk. Idén június 26-án bukkant fel egy kígyászölyv, s mivel kevés a pocok és a fürge gyík, így többen egyelőre nem is követték.
A Kardoskúti-pusztára klasszikusan a nyár második felében érkeznek a kígyászölyvek. Így volt ez az idén is: július utolsó napjaiban jelent meg az első két példány. A Fehér-tó környéki pusztákon általában 3-5 példány szokott felbukkanni a nyár második felében, de előfordult már, hogy 9 példányt is láttunk. Reményeink szerint idén is érkeznek még továbbiak.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákon eddig két példányt láttunk. Az első még július közepén, a Túzokvédelmi Mintaterületen jelent meg, többször láttuk, amint annak kerítésén üldögélt. Azóta még egy kígyászölyv felbukkant, igaz, azt csak egyszer láttuk átrepülni a puszta felett.
A Kis-Sárréten nem találkoztunk kígyászölyvvel a nyár folyamán. Itt inkább a tavaszi vonuláskor jelennek meg gyakrabban. A Kígyósi-pusztán sem bukkantak fel ezek a fokozottan védett ragadozó madarak. Az átlagos időjárású években augusztus elején már rendszerint megfigyelünk 1-2 példányt. Az őszi vonulás során várhatóan megáll majd egy-egy példány éjszakázni a puszta legháborítatlanabb részein, de valószínűleg másnap már tovább is megy, mivel kevés a táplálék.
