Négy fiókát nevelt fel egy parlagi saspár a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Makói Tájegységén. Ez országos viszonylatban is ritkaságnak számít. A fiatal madarak július második felében hagyták el a fészket.
A parlagi sas nemzeti parkunk pusztai tájainak egyik legimpozánsabb megjelenésű madara, mely csúcsragadozóként van jelen az élőhelyén. Harminc évvel ezelőtt még igazán ritkaságszámba ment pusztáinkon a parlagi sasok látványa. Az azóta elvégzett, célzott természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően mára már szép számmal költenek nemzeti parkunk tájain ezek a tekintélyes ragadozó madarak. Az igazgatóság Makói tájegységén is egyre több pár fészkel.
Mivel kiemelten fontos madárfajról van szó, így évente több alkalommal is rendszeresen monitorozzuk a saspárok revírjeit. Év elején mindig felmérjük, hogy hol, mennyi fészek épül, mennyi aktív pár van a területen. A költési és a fiókanevelési időszakban is igyekszünk naprakészen nyomon követni a sasok életét. Fontos információ, hogy egy adott évben a párok hány fiókát nevelnek fel. Ez egy jó indikátora annak, hogy az adott terület mennyi táplálékot képes nyújtani. Bőséges táplálék-ellátottság mellett több fiókát tudnak felnevelni. Legtöbbször két fióka nevelkedik és repül ki egy fészekaljból. Tapasztaltabb és ideális területen költő, öreg párok esetében a három fióka sem ritka. Négy fiókát röptető pár azonban már igazán jelentős szaporodási sikernek számít és nem is fordul elő minden évben. Országos viszonylatban is említésre méltó a négyfiókás fészekalj.
Idén az igazgatóság Makói és Kardoskúti Tájegységeinek közvetlen határán élő egyik öreg parlagi saspár esetében állapítottuk meg, hogy négy fióka nevelkedik a fészkükben. A fajra jellemző módon egy kőrisfa felső ágaira, mintegy tízméteres magasságban építették meg fészküket. Emiatt félő is volt, hogy a heves, nyár eleji viharokban megsérülhet, vagy akár le is eshet a fészek, de szerencsére kiállta az időjárás viszontagságait. Ahogy ez a parlagi sasoknál megszokott, ez a pár is már jó néhány éve költ ezen a területen, de egy néhány száz méter sugarú körben minden évben máshová építik a fészkük. A környéken sok a tanyarom, melyeknek udvarán vannak fészkelésre alkalmas fák. Emellett a dűlőutak, csatornák mentén is vannak fasorok.
A fiókák cseperedését folyamatosan nyomon követtük. Június második felében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei jelölőgyűrűvel is ellátták a kirepülés előtt álló, fiatal madarakat. A gyűrűk felhelyezése mellett a fiókák biometriai adatainak felvétele is megtörtént. A szemrevételezés és a mért adatok alapján a fiókák jó egészségi állapotban voltak. Július második feléig mind a négy fióka egészségesen kirepült.
