Kétéltűek felmérése: vöröshasú unkák és dunai tarajosgőték is landoltak a csapdákban

A Körös-Maros Nemzeti Park Kis Sárrét részterületén az idei évben már február közepén megkezdtük a kétéltűek felmérését a vizes élőhelyeken. A korai időpontot azért választottuk, mert kíváncsiak voltunk, mikor indul meg a kétéltűek mozgása.

A Geszt határában található kisvátyoni élőhely-rekonstrukció Kerek-rét területén tizenegy, a Zsadányhoz közeli Kivágási-legelőn három, a Biharugrához tartozó Simotán kettő, a Bihari Madárvárta közelében pedig három Dewsbury-féle csapdát helyeztünk ki. Ennek a fogóeszköznek az az előnye, hogy a partról könnyen célba juttatható, és sérülésmentesen fogja be a kétéltűeket. Egy felszínen lebegő nejlonzsák segítségével a csapda a felszínnel összeköttetésben van, így az állatok a befogás alatt is jutnak levegőhöz, de a 24 órás ellenőrzés így is elengedhetetlen.

A felmérés kezdete korainak tűnhet, de a gőték már a vékony jég alatt is mozoghatnak, idén az első megjelenés időpontja március 2-án volt. A gőte a farkos kétéltűek rendjébe tartozó, inkább vízi életmódot folytató fajokra használatos elnevezés. Az inkább szárazföldi életmódú fajokat szalamandráknak nevezzük. Néhány évtizede bizony még a földutak keréknyomaiban összegyűlő vízben is megtalálhatók voltak ezek az érdekes élőlények. Az idősebbek népiesen víziborjúnak is nevezik őket.

Az időjárás változékonysága, illetve a tavaszi csapadék hiánya nem volt kedvező a csapdázás szempontjából, ennek ellenére, eddig több mint 30 példány került elő a kijelölt pontokon. Nagyobb számban a dunai tarajosgőték képviseltették magukat, de néhány pettyes gőtét is sikerült fognunk.

A békák, melyek a farkatlan kétéltűek rendjéhez tartoznak, szintén megindultak a vizes élőhelyek felé. Legnagyobb számban eddig a vöröshasú unkák és a zöld levelibékák kerültek elő.

béka
Fotó: Járvás Katalin
csapdázás
Fotó: Járvás Katalin
csapdázás
Fotó: Járvás Katalin