A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületén minden évben több alkalommal is szervezünk előre meghirdetett, vezetett túrákat. Az idei év utolsó ilyen alkalmára október 17-én, szombaton került sor.
A túra helyszínéül a Maros és a Tisza által közrezárt, hajdani Tápai-rét, ma igen kevéssé látogatott, a helyiek által is kevésbé ismert szeglete szolgált. A Makóról nyugati irányba tartó, Ószegedi út mentén volt a találkozó, a kora délutáni órákban. Nagy örömünkre szolgált, hogy több rendszeresen visszajáró, környékbeli vendég is érkezett, és még Békéscsabáról is sikerült idecsábítanunk egy családot. Így négy településről érkeztek résztvevők. Külön örömteli, hogy két általános iskolás diák is részt vett a túrán, mivel a fiatalok szemléletformálása, a természeti értékekkel való megismertetése fontos küldetésünk.
A helyileg illetékes természetvédelmi őr által tartott rövid bevezető után csapatunk az árvízvédelmi töltés felé vette az irányt. Ezen áthaladva a térség legnagyobb összefüggő erdejébe, a Vetyeháti-erdőbe tértünk be, ahol hirtelen a fák takarásából felbukkanó rétisas üdvözölt bennünket, nagy örömet okozva. Felhős, borult, de teljesen szélcsendes, nyugodt, kellemes kirándulóidőnk volt.
A jellegzetes őszi erdei illatok, az erdei út fölé folyosóként boruló, színesedő lombok igazán kellemes hangulatot árasztottak. Lassan haladva, meg-megállva, a nedves talajon látszó vadnyomokat szemléltük. Vendégeink megismerkedhettek a fák és az erdei ökoszisztéma működésével, rejtett titkaival.
Túránk célállomása a hajdanán az ország legnagyobb fájaként ismert ősöreg szürkenyár, a Vetyeháti Matuzsálem maradványa volt. Megtekintettük a fa elképesztő méretű törzsének korhadó darabjait, beszéltünk történetéről, múltjáról, és megfigyeltük a közelben található, még lábon álló, szintén tekintélyes méretű faegyedeket. Egy viharban letört és a hódok által szépen megmunkált farönk megcsodálása után lesétáltunk közvetlenül a Maros-partra is, és megnéztük a terület éltető ereként csordogáló folyót.
Fekete harkályok messzire hallatszó rikoltásaival kísérve indultunk vissza az autókhoz, ahova már naplemente tájékán érkeztünk. Kellemesen elfáradva, mégis élményekkel feltöltődve zártuk a túrát, ahonnan a visszajelzések alapján minden kedves résztvevő pozitív tapasztalatokkal távozott.
Várunk minden érdeklődőt a következő évi programjainkra is!
