Ahogy arról korábban beszámoltunk, az idei január rég látott, látványos jégzajlást hozott a Körös-Maros Nemzeti Park egyik névadó folyóján, a Maroson.
Az első, körülbelül egy hétig tartó jégzajlást követően, kis szünet után ismét megérkeztek a folyó felső szakaszáról a változatos alakú és méretű jégtáblák, melyek a stabilan befagyott, part menti szélvizek között sodródtak, időnként nekiütközve egymásnak. A folyó zátonyai, a télen is kitartó, alacsony vízállásnak köszönhetően, részben most is szárazon állnak, illetve csak nagyon alacsony vízborítás van felettük. Így a rajtuk fennakadó, feltorlódó jégtáblák összefagyva, egyhelyben álló, hatalmas jégszigetekként tarkítják a folyó látképét.
A kemény fagyoknak köszönhetően a környező állóvizek mind teljesen befagytak, így megnövekedett a Maroson állomásozó vízimadarak létszáma. A tőkés és fütyülő récék csapatain túl vadludak, kis vöcskök, valamint a halakra vadászó nagyobb gázló madarak, szürke gémek és nagy kócsagok is nagyobb számban jelentek meg a folyó mentén. A récék népes csapatai előszeretettel időznek a hatalmas, fehér jégszigeteken.
A szürke gémek és a nagy kócsagok is kihasználják a stabil leshelyet biztosító helyszíneket. Gyakran lehet őket látni, amint a jégtáblák szélén állnak lesben, figyelve a vizet, hátha a közelükbe úszik egy-egy óvatlan kishal, amit egy villámgyors mozdulattal ki tudnak kapni a vízből. Egyedi látványt nyújtanak a sodródó jégtáblák között lesben álló hófehér kócsagok. Gyakran váltják is leshelyüket, repkednek egyik jégtábláról a másikra, egymást zavarják, irigykedve a másik vélhetően több eredménnyel kecsegtető pozíciójára.
A kócsagok és gémek mellett a Maros apró halaira lesnek a színpompás jégmadarak is, vagy a levegőben egyhelyben szitálva, vagy egy-egy magasra torlódott jégtábla kupac tetejére kiülve.
Érdemes tehát nyitott szemmel járni a téli folyó mentén, hátha alkalmunk nyílik megfigyelni ezeket a ritka jeleneteket.
