Helyi óvodások és németországi diákok is ellátogattak a Sóstói Állattartótelepre

Óvodás és általános iskolás diákcsoport is ellátogatott a közelmúltban a Körös-Maros Nemzeti Parkba. A diákok egy része Németországból érkezett.

A kardoskúti óvodások már hagyományosan, minden évben tél végén, tavasz elején ellátogatnak igazgatóságunk Sóstói Állattartótelepére. A fő program ilyenkor az őshonos magyar háziállatfajták növendékeinek, azaz a borjaknak és a bárányoknak a megtekintése. Március 23-án 19 kisgyermek érkezett hozzánk, öt felnőtt kísérővel. A gyerekek az állatokkal kapcsolatos kedves kis dalokat énekeltek, s nagy örömükre egy kisbárányt meg is simogathattak.  

Mint kiderült, igen tájékozottak voltak a témában, tudták például azt is, hogy a szarvasmarhák utódait borjaknak, a juhokét pedig bárányoknak nevezik. Szó esett arról, hogy a most még pirók színű kisborjak később szürkévé változnak, s hogy a kisborjaknak is van „óvodás” korszakuk. Láthatták, hogy ezekben a kis csoportokban az anyaállatok milyen védelmezően veszik körbe a bárányokat, mennyire szoros kapcsolat van közöttük.

A program végén megbeszéltük a kardoskúti óvodásokkal, hogy a látogatásról rajzokat készítenek majd, melyeket aztán eljuttatnak hozzánk.

Az orosházi református általános iskolából március 25-én érkezett egy 28 fős diákcsoport. Közülük tizenhárman magyar, tizenöten pedig német diákok voltak. Utóbbiak a németországi Falkenstein/Vogtlandból érkeztek az Erasmus program keretében, s egy teljes héten át vendégeskednek az orosházi oktatási intézmény 7/C osztályos diákjainál. Az iskola által szervezett programok egyike a Kardoskúti Madárvonulás Múzeumában és a Sóstói Állattartótelepen tett látogatás volt.

A múzeumban egy vetítéssel egybekötött előadást hallgattak meg a kardoskúti Fehér-tó élővilágáról és a madárvonulásról. Ez azért is volt különösen érdekes számukra, mert Németországban nincsenek a Fehér-tóhoz hasonló szikes tavak. Szót ejtettünk arról is, hogy a magyar szürke szarvasmarháknak a középkorban nagy gazdasági jelentőségük volt a németországi nagyvárosok számára. Ezeket az állatokat ugyanis akkoriban lábon hajtva, testtömegvesztés nélkül juttatták el a németországi, iparosodó nagyvárosokba.

Az óvodás és az iskolás diákcsoport tagjai is nagy figyelemmel, érdeklődéssel vettek részt a programon. A jó hangulathoz mindkét alkalommal hozzájárult a kellemes, szép tavaszi idő is.