Érdekes jelenség figyelhető meg az utóbbi hetekben a Körös-Maros Nemzeti Parkban fekvő Csanádi pusztákon. Nagy kócsagok és gémek is járják a pusztákat és pockokra vadásznak, pedig ezek a madarak alapvetően a vízből nyerik zsákmányukat.
A magyar állami természetvédelem címermadara, a sokak által ismert, impozáns megjelenésű nagy kócsag. A hajdanán dísztollai miatt vadászott és emiatt igazán megritkult faj mára, a hathatós természetvédelmi munkának köszönhetően már általánosan elterjedtnek tekinthető az országban. Alapvetően vizes élőhelyekhez kötődik. Fészkét öreg nádasok rejtekén építi, előszeretettel költ csoportosan, akár nagy telepeket alkotva. Hosszú lábaival fél méteres vízben is könnyedén gázol, sokszor hosszú percekig mozdulatlanul, meredten áll, aztán, ha valamilyen zsákmányállat úszik a közelébe, akkor a másodperc tört része alatt csap le szigonyszerűen a hegyes csőrével. A nagy kócsag közeli rokona a szintén gyakori szürke gém, mely testfelépítésében és életmódjában is igen hasonló.
Bár ezek a madarak kiválóan alkalmazkodtak a vízi környezethez és rendszerint táplálékuk döntő hányadát halak teszik ki, mégis képesek élni a természet adta egyéb lehetőségekkel is, és ki tudják használni az aktuálisan jelentkező, könnyen megszerezhető és bőséges táplálékot biztosító helyzeteket száraz, pusztai környezetben is. Ilyen szituáció alakult ki idén nyáron a Csanádi puszták területén, ahol a hosszú ideje csak minimális számban jelen lévő mezei pockok gyors ütemű szaporodásba kezdtek és nyár közepére jelentős állománynövekedésük detektálható már a pusztákon és térségükben.
Megfigyelhető a természetben, hogy a ragadozó fajok állománynagyságát a jelen lévő zsákmányállatok létszáma befolyásolja. A mezei pockok létszáma is látványos hatással bír sok ragadozó esetében. A vörös vércséknél például jellemző, hogy második költésbe is kezdtek, hiszen az év elejéhez képest bőségesebb a táplálékellátottság. A vércsék mellett valamennyi bagolyfaj, a szőrmés ragadozók, mint a védett molnárgörény, a szalakóták, a túzokok is pocokra vadásznak, és még a nagy kócsagok és a szürke gémek is megjelentek a vizes élőhelyektől távoli, nyári pusztákon. Néhol egészen nagy létszámban figyelhetők meg gyepeken, tarlókon, vagy épp lucernaföldeken. A vízi vadászatukhoz nagyon hasonlóan, kimérten, óvatosan lépdelnek, vagy éppen mozdulatlanul, feszülten állnak lesben, csak itt éppen nem arra várnak, hogy egy óvatlan hal elússzon előttük, hanem arra, hogy a földalatti járatából kimerészkedjen egy mezei pocok, aminek a végzetét jelentheti a szoborrá meredt gém, mely villámgyorsan csap le, mikor kivárta a megfelelő pillanatot.
A kócsagokra és a gémekre is jellemző, hogy hiába a nagy bőség, így is irigykedve lesik egymást, és ha az egyikük sikeresen zsákmányol, akkor gyakran hirtelen ott terem egy fajtársa, aki próbálja elvenni tőle a zsákmányt, heves harcok, kergetőzések is ki tudnak alakulni. Érdemes nyitott szemmel járni a nyári pusztát, hátha tanúi lehetünk ezeknek a jeleneteknek.
