A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterületét járva, főként az alkonyati órákban, különös hangokra figyelhetünk fel. Ha felpillantunk a magasba, akkor meg is láthatjuk a zúgó, fekete lovagokként megjelenő nagy szarvasbogarakat.
A természet folyamatos változásban van, így az év különböző szakaiban mindig más látványosságot nyújtanak nemzeti parkunk védett tájai is. A természetet kedvelő és ismerő ember számára sokszor vannak olyan meghatározó természeti események, melyek szorosan kötődnek egy adott időszakhoz, és ezek észlelése ébreszti rá, hogy „nocsak, már itt tartunk az évben”.
Ilyen tipikus, az igazi nyár eljövetelét jelző esemény a nagy szarvasbogarak rajzása és nászviselkedése. Júniusi estéken hangos zúgással tűnnek fel a kék égbolt előtt fekete, repülő lovagokként megjelenő hatalmas, hím szarvasbogarak. Az egyik legismertebb bogárfaj, ami elsősorban hatalmas méretének köszönhető. A hímek akár a 8 cm-es testhosszt is elérhetik. Megjelenésüket hatalmas, szarvasagancs-szerű, módosult rágóik teszik igazán egyedivé. A rágók segítségével küzdenek meg egymással a hímek a nőstények kegyeiért, és igyekeznek ellenfelüket a fák törzséről a mélybe vetni.
A Maros mentén található keményfás erdőkben, de településeken, városi parkok idős tölgyfáin is találkozhatunk nagy szarvasbogarakkal. Fakorhadékkal táplálkozó, 4-5 évig fejlődő lárváikból minden évben június folyamán fejlődnek ki az imágók és ekkor kezdődik meg a nászuk.
Kevésbé feltűnő, azonban emberi településeken, udvarokon is rendszeresen fel-felbukkanó rokonaik a kis szarvasbogarak, melyek mindössze 2-3 cm hosszúak, jellemzően fénytelen fekete színűek. Alakjukat tekintve nagyon hasonlítanak a nagy szarvasbogarak nőstényeire, ezért is vélik sokszor előbbiek utódainak őket. Erről azonban nincs szó, hiszen két különböző faj. A kis szarvasbogarak hímjei nem viselnek agancs-szerű rágókat. Nászviselkedésük is kevésbé látványos, azonban tömeges megjelenésük hasonlóan hozzátartozik az igazi nyár beköszöntéhez.
