Magyarországon négy rencefaj él, melyek közül kettő fordul elő a Körös-Maros Nemzeti Park vizes élőhelyein: a közönséges rence és a pongyola rence.
A fenti két faj jellemzően a sekély, felmelegedő, mocsaras vízterekben – holtágakban, csatornákban – fordul elő. A másik két, hazánkban szintén megtalálható rencefaj a lápokban él.
A rencék Eurázsia és Ázsia mérsékelt égövi területén élnek. Érdekességük, hogy bár a megfigyelő számára úgy tűnhet, hogy az iszapban gyökereznek, ez nem így van, hanem gyökér nélkül élnek, azaz a lebegő hínárok közé tartoznak. Szép sárga viráguk a víz fölé emelkedik.
Víz alá merülő, szálas levelei a kaporhoz hasonlítanak és rovarfogó, rovaremésztő képletek vannak rajtuk. Ezek a tömlőkre hasonlító, kis képződmények egy ajtószerű csappantyúval rendelkeznek. A nyílás körül szőrzetszerű képletek találhatók, amelyekkel oda is hajtja az arra tévedő kis állatkákat, rovarokat, apró rákokat. Mivel a csappantyú túloldalán, belül alacsony a nyomás, ezért az odahajtott rovarokat a kisebb nyomás, „vákuum” besodorja a tömlő belsejébe. Ott aztán a rence fehérjebontó enzimekkel megemészti ezeket az alsóbbrendű állatokat.
A rovarfogó rence virágos növény, melynek érdekessége, hogy nemcsak maggal, hanem áttelelő képletekkel is szaporodik. Ősszel, amikor a növény elbomlik, akkor a csúcsrügy egy képlete az iszapba befúródik, és ott telel át, ebből alakul ki aztán tavasszal az új növény.
A rovarfogó rence nem védett növény, de erősen megritkult. Ennek oka az, hogy élőhelyei beszűkültek, a klimatikus változások miatt eltűntek a jobb állapotú mocsarak. Aki szeretne rovarfogó rencéket látni, az tegyen egy sétát a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Halásztelki tanösvényén, ahol a túraútvonal melletti mocsarakban megpillanthatja a víz fölé emelkedő, sárga virágokat.
