A bíbic a leggyakoribb partimadár-faj Magyarországon. Kedvező időjárási viszonyok esetén egész évben megfigyelhető hazánkban, így a Körös-Maros Nemzeti Park Kardoskúti Fehértó részterületén is.
Kardoskúton a tavaszi és az őszi vonulás során jelennek meg a legnépesebb csapataik, de már nyáron is elkezdenek gyülekezni. Ilyenkor még leginkább csak a környéken költő párokat láthatjuk a fiatalokkal együtt, illetve csatlakoznak hozzájuk azok a példányok is, amelyeknek valamilyen ok miatt nem sikerült a költésük.
A bíbicek elsősorban a frissen kaszált, vagy a juhokkal legeltetett gyepeket kedvelik, mert ott olyan rövid a növényzet, hogy kényelmes számukra a táplálékszerzés. Keresik a víz közelségét, de jól alkalmazkodtak a szántóföldekhez is. Emellett a lucernakaszálásokon is megjelennek kisebb-nagyobb bíbiccsapatok. Főként tücsköket, sáskákat, pókokat fogyasztanak.
Június végén, amikor a fiókák már jobban repülnek, akkor egy-egy alkalmas helyen több tíz, vagy több száz példányos csapatok is összegyűlhetnek. Július közepén 150 példányt láttunk a Sóstói Állattartótelep környékén és a Lófogó-érnél. Akkor – a korábbi esőzéseknek köszönhetően -, még volt néhány kisebb, néhány száz négyzetméteres tocsogó a Fehér-tóban és a telep mögötti tóban is, ami alkalmas éjszakai pihenőhelyül szolgált a madarak számára.
A bíbic igen nagy elterjedésű faj, Nyugat-Európától egészen Kínáig költ, kivéve a legészakabbi területeket. Az elmúlt négy évtizedben szinte mindenhol csökkent az állománya, 20-40 %-kal. A kardoskúti Fehér-tónál költési szempontból gyenge évük volt idén a bíbiceknek. A tó 400 hektáros körzetében összesen 5 pár költött, ebből három a Lófogó-érnél, egy-egy pedig Barackoson, illetve a Fehér-tó nyugati részén.
