Szép számmal érkeztek vendégek a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság október 18-ára a Maros-ártérbe meghirdetett túrájára. A kirándulás keretében az itteni erdőrezervátumba is ellátogattunk.
Az igazgatóság Makói Tájegységén ez volt az idei szezon utolsó meghirdetett, szakvezetéses túrája, s ez bizonyult az egyik legnépszerűbbnek is. Összesen 19 vendég érkezett Makóról, Apátfalváról, Marosleléről és Kiszomborról. Ők valamennyien már visszatérő résztvevők túráinkon.
Szerencsére nagyon kellemes időjárással ajándékozott meg bennünket a természet, többnyire napsütéses, gomolyfelhős, de szélcsendes, gyönyörű őszi időben vághattunk neki a túrának. A Makó és Szeged közötti, hajdani Tápai-rétről indultunk, majd az árvízvédelmi töltésen átkelve hullámtéri erdőkön keresztül vezetett az utunk. Gyönyörűen színesedő sárga, vörös és zöld lombok között haladtunk az erdei nyiladékokon és erdészeti utakon keresztül. Közben a táj történetével, a természetvédelmi erdőkezelésekkel és a helyi élővilággal kapcsolatos érdekességeket hallhattak vendégeink.
Megtekintettünk az erdő szélén egy alacsonyan épült egerészölyv-fészket, s felfedeztük a területen élő nagyvadra utaló jeleket, például a vaddisznók vakarózásának nyomán a fák kérgére száradt sarat. Kétszer keresztülhaladtunk egy hajdani Maros-medren, amely ma holtágként funkcionál az ártér életközösségében. Mivel most teljesen száraz, így gond nélkül át tudtunk rajta kelni.
Jó alkalom volt ez a kirándulás arra, hogy vendégeink megtekintsék, hogyan változik az erdő fafajainak összetétele az alacsony vízjárta térszínektől a magasabb területek felé haladva. Túránk csúcspontja volt, mikor elértük a Maros menti erődrezervátumot. Ez a marosi erdőknek csak egy nagyon kicsi hányada ugyan, de mégis a legszebb, leginkább természetközeli és legváltozatosabb erdőterület a térségben. Tekintélyes korú és méretű fákban (többnyire szürkenyár) gazdag, így igazán tekintélyt parancsoló és varázslatos képet mutat. Itt le tudtunk sétálni közvetlenül a Maros-partra is, ahol egy gyönyörű folyókanyarulatra láthattunk rá. A zöldes árnyalatú folyóvíz a naplementébe hajló őszi napsütésben gyönyörű látványt nyújtott. Megfigyeltük a folyókanyarulat belső ívén a víz építőmunkája nyomán keletkezett homokzátonyokat, a külső íven pedig a nagyon meredek, szinte függőleges, 4-5 méter magas, szakadó partot. Innen már visszafelé vettük az irányt és az árvízvédelmi töltés tövében haladva tértünk vissza a kiindulási helyre.
A visszajelzések alapján minden résztvevő pozitív élményekkel gazdagodott. Szeretettel várjuk a természetbarátokat jövő évi túráinkra is, melyekről a későbbiekben az igazgatóság honlapjáról tájékozódhatnak majd.
