Augusztus végén, szeptember elején kikelnek a védett hüllők közé tartozó mocsári teknősök. Ilyenkor a Körös-Maros Nemzeti Park tájain is jó eséllyel találkozhatunk a vizes élőhelyek felé igyekvő, apró állatkákkal.
A mocsári teknősök – ugyanúgy, mint az összes teknősfaj a világon - már az életük első perceitől kezdve önállóan kénytelenek boldogulni, nem számíthatnak szüleikre. Egy mocsári teknős fészkében általában 6, de akár 15 tojás is lapulhat. Az anyateknős általában nem a vizes élőhelyek szélén, hanem attól több száz méterre, vagy akár több kilométerre rakja le tojásait, ott, ahol löszös, homokos talajt talál.
A hüllőkre jellemző, hogy utódaikat nem maguk keltik ki. Az, hogy a tojásokból mikor bújnak ki a kis állatok, elsősorban az időjárástól, a hőmérséklettől függ. Meleg napos időben jobban fejlődnek, hideg, esős idő esetén viszont a kelés későbbre tolódhat.
A kikelő kis teknősök akkorák, mint egy 200 forintos érme, testtömegük alig néhány gramm. Ha sikeresen visszatalálnak arra a vizes élőhelyre, ahonnan az anyjuk jött, akkor életük első szakaszában elsősorban szúnyoglárvákkal, apróbb férgekkel táplálkoznak.
Érdekesség, hogy a mocsári teknősök ivarát elsősorban a tojások fejlődése közben tapasztalható hőmérséklet határozza meg. Ha melegebb a fészek, akkor nagyobb arányban nőstények fejlődnek a tojásokban, ha viszont hűvösebb az idő, akkor a hímek vannak többségben.
Szeptember elején érdemes fokozott figyelemmel közlekedni a vizes élőhelyek közelében. Azok a példányok, amelyek szerencsésen eljutnak a vízig, nagyon hosszú életűek lehetnek, akár ötven évig is élhetnek.
