A Körös-Maros Nemzeti Park Maros-ártér részterülete számos ritka és védett állatnak és növénynek ad otthont. Előfordulnak itt különleges, kevésbé ismert, védett gombafajok is, amilyen például az őzlábgalóca.
A gombák esetében nagyon erős évjárat-hatást figyelhetünk meg. Az adott esztendő időjárásától függ, hogy mikor, hol és milyen mennyiségben jelennek meg a gombák termőtestei. Idén a Maros-ártér rendkívül csapadékszegény volt, emiatt tavasszal volt csak egy nagyon rövid időszak, amikor néhány helyen, kis mennyiségben előjöttek a gombák. Utána a szárazság miatt egészen novemberig a különböző taplógombákon kívül egyáltalán nem lehetett észlelni gombákat, még a folyóparti erdőkben sem.
November elején érkezett annyi csapadék, ami már megfelelő talajnedvesség-viszonyokat tudott teremteni, ennek köszönhetően előbújtak a gombák a folyó árterében. Olyan fajok is megjelentek, melyek az év e szakában már nem jellemzőek, hanem korábban lehet őket észlelni. Mivel azonban eddig nem tudtak aktívak lenni, így most jöttek elő. Ilyen például a nagyon karakteres megjelenésű és természetvédelmi oltalom alatt álló őzlábgalóca, mely jellemzően a nitrogéndús, legeltetett gyepterületeket kedveli.
Védettségét is ez indokolja, mivel az élőhelyéül szolgáló, hagyományos módon legeltetett területek az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkentek hazánkban. A Maros-ártéren a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében élő, őshonos magyar szürke szarvasmarhákkal legeltetett ártéri gyepeken vannak állományai. Két évvel ezelőtt itt nagy tömegben jelentek meg szeptember-október fordulóján. Tavaly is még szép számmal lehetett látni őzlábgalócákat, idén viszont szerényebb mennyiségben, csak néhány példány bújt elő.
Az őzlábgalóca szinte teljesen fehér színű gomba, tönkje, gallérja, lemezei és kalapja is fehér. Emiatt már messziről elég feltűnő a legeltetett, zöldessárga színű gyepeken. Megjelenésének különlegességét az adja, hogy kalapjának egész felületét, valamint tönkjének a gallér alatti részét is nagyméretű, durva pikkelyek borítják. A hozzá hasonló tüskés galócától az különbözteti meg, hogy kalapjának pereme szabályosan csipkézett.
Az őzlábgalócák mellett egyéb, gyakoribb fajok is most jelentek meg. Ilyen a sokak által ismert és kedvelt nagy őzlábgomba, amely az ártéri erdőkben és a gyepeken is előfordul. Szintén megjelent most novemberben a nagyon feltűnő sárga gévagomba is, amely inkább tavaszi-nyári szezonra jellemző. Nagyméretű, élénksárga telepei már messziről láthatók a folyóparti, korhadt fákon.
A gombák örömteli, szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak a természetkedvelők számára. Már csak ezért is érdemes még így, késő ősszel is a Maros-ártérre látogatni, s akár a Bökényi tanösvény mentén bebarangolni az itteni élőhelyeket.
