Hazánk, és egyben Európa legnagyobb testtömegű, röpképes madara a túzok, amely Magyarországon belül a Körös-Maros Nemzeti Parkban fordul elő a legnagyobb számban. Védelme kiemelt jelentőségű természetvédelmi feladatunk.
Nemzeti parkunk három részterületén él stabil túzokállomány: a Dévaványai-Ecsegi pusztákon, a Kis-Sárréten és a Csanádi pusztákon. A legtöbb, csaknem nyolcszáz példány a dévaványai térségben él. Idén június közepéig itt 28 túzokfészek került elő. Ebből 16 esetben kellett védelmi tevékenységet folytatni, behozni a tojásokat a dévaványai Túzokvédelmi Állomásra, ahol jelenleg húsz túzokcsibe nevelése zajlik. Ezek, és a szabad természetben nevelkedő társaik is most körülbelül négyhetesek. A fellelt túzokfészkek mintegy fele őszi kalászos kultúrákban, másik fele pedig gyepterületeken volt.
A Kis-sárréti túzokpopuláció két, némileg elkülönülő állományból áll. Az egyik Vésztő környékén, a másik Mezőgyán-Zsadány térségében él. Utóbbihoz kapcsolódik a nagyszalontai állomány is. Ezeken a területeken összesen több mint száz példány él. Mezőgyán környékén eddig öt biztos fészkelésről volt tudomásunk. Egy családnál már fiókák vannak, két fészekből a napokban kelnek majd ki az utódok, egy költés pedig sajnos tönkrement. Ezen kívül a határsávban is megfigyeltünk egy családot, náluk már fiókák vannak. Vésztőn két biztos költésről volt tudomásunk, az egyiknél valószínűleg már kikeltek a fiókák. Emellett a térség peremén, Bélmegyeren is előkerült egy költés, ahol szintén kikeltek a fiókák. A dürgési idő után a kakasok már kisebb-nagyobb csapatokba tömörülve mozognak, a Kis-Sárréten 35 kakasról van tudomásunk. Az eddig megtalált fészkek mind gyepkultúrákban voltak.
A másik kettőtől távolabb eső, legelszigeteltebb és legkisebb létszámú túzokállomány a Csanádi pusztákon él. Itt az idei évben a párzási viselkedés, vagyis a dürgés már nagyon korán, február végén beindult és igen hosszan elhúzódott. Április végére már jellemzően a költőhelyeken figyelhettük meg a tojókat, ahol tojásaik lerakásához kerestek megfelelő helyet. A csapadékosra forduló tavaszi időjárásnak köszönhetően az idei évben jóval nagyobb lett a gyepek növedéke, ami nagyobb takarást, biztonságosabb körülményeket teremtett a túzoktyúkok számára. Az első fiókák május végén bújtak ki a tojásokból.
A túzokfiókák tollazata a tökéletes álcázáshoz alkalmazkodott, és a tojó is tudatosan bújtatja őket. Így rendszerint hosszú ideig egyáltalán nem kerülnek szem elé a fiatalok a megfigyelések során. Csak a tojók viselkedéséből láthatjuk, hogy a lábuknál csibe követi őket, melyet az első napokban intenzíven etetnek, majd fokozatosan átszoktatnak az önálló táplálékszerzésre.
A fajra az egyik legnagyobb veszélyt jelentő tényező a fészekaljak és a kis fiókák kikaszálása, a gyepek vagy éppen termesztett kultúrák betakarítása során. Ennek kivédése céljából kulcsfontosságú a fészkek, fiókás családok pontos helyének meghatározása és ezek védelme.
