A Körös-Maros Nemzeti Park tájain többféle őshonos vadrózsa is megtalálható. Közülük legritkább a parlagi rózsa, melynek jelentős állományai élnek a Csorvási löszgyepen.
A parlagi rózsa neve kissé megtévesztő, ugyanis nem a parlagokon, hanem elsősorban löszös talajú élőhelyeken, erdőszegélyekben, cserjésekben fordul elő. Az ősi erdős-pusztai növénytársulások maradványa. Élőhelyeinek drasztikus lecsökkenése miatt ma már meglehetősen ritka. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság kiemelt figyelmet fordít a löszgyepes területek védelmére, így itt a faj megmaradása biztosított. Parlagi rózsára a mezsgyék, csatornák mentén is rábukkanhatunk, a Csorvási löszgyepen pedig több, egyenként néhány négyzetméteres telepei is vannak.
A parlagi rózsa nem feltűnő növény, így leginkább a májusi virágzás idején figyelhetünk fel rá. Jóval alacsonyabbra nő, mint a rozsdásrózsa, vagy a gyepűrózsa, alig éri el az 50 cm-es magasságot. Előbbiektől jól megkülönbözteti az, hogy csak nagyon apró és viszonylag puha tüskéi vannak, melyek sűrűn helyezkednek el, de nem szúrnak. Barnáspiros áltermése van, aminek szintén apró tüskés és mirigyes a felülete. A növény méretéhez képest a virágai meglehetősen nagyok, szép bordós-rózsaszínesek. Ennek köszönhetően a parlagi rózsa a rózsanemesítés fontos alanya.
