Természetvédelmi területek

Dénesmajori Csigáserdő Természetvédelmi Terület

A Fekete-Körös hullámterében elhelyezkedő 5,1 hektár füzes erdő (Salicetum albae- fragilis) a benne élő csigafauna alapján kapta meg a védettséget 1997-ben. A folyó bal partján, annak egy feliszapolódott kanyarulatában található a terület, melyben ezidáig 21 csigafajt mutattak ki, melyek főként a nedves erdőkre jellemző fajok voltak. A fajok közül természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű a védett bánáti szalagoscsiga (Drobacia banatica) előfordulása. A faj viszonylag szűk elterjedési területen található meg, mely a Keleti-, Déli-Kárpátoktól az Alföld keleti pereméig húzódik. Állománya, elterjedési területe összeszűkülőben van, ezért élőhelyeinek védelme fontos feladat. Magyarországon néhány szigetszerű, kis állománya van jelen e fajnak. Hazánk területére a Tisza-, Maros-, és a Körös-völgyön keresztül juthat.

A védett területen még számos, az Alföldön ritka, szűk tűrésű hegy- és dombvidéki csigafaj is megtalálható. Ezek közül a soklemezes orsócsiga (Laciniaria plicata), az üreglakó meztelencsiga (Limax flavus) és a kristályos gyöngycsigácska (Vitrea crystallina) ilyen hegyvidéki faj.

Az erdőszegélyekre jellemző fajok közül ki kell emelni az aranysárga éticsiga (Helix lutescens) előfordulását, mely hazánkban védett faj.

Kondorosi kónya zsálya termőhelye

A kónya zsálya kb. 100 töves állományát 1962 júniusában fedezte fel Jankó Béla botanikus Kondoroson, aki az Alföldön a gyújtoványfű fajokat kutatta. Korábban is ismert volt már Kondoros határából, az 1800-as évek elején Kitaibel Pál a naplójában megemlítette, hogy Kondorost elhagyva kéklik minden a kónya zsályától. Később Borbás Vince és Koren István botanikusok is megemlítették írásaikban a faj jelenlétét a XIX. században.

A növény hazánkban fokozottan védett, csak a KMNPI működési területén él és itt éri el elterjedési területének legnyugatibb határát. Tőlünk keletre még viszonylag gyakorinak mondható a sztyeppzónában. A 44-es számú fűút menti löszmezsgyében található a faj, amit 1985-ben nyilvánítottak védetté.

2005-ben került sor a terület bővítésére és ezt követően a szomszédos szántóterület visszagyepesítésére. Ez a hely szolgált a növény szaporítására is, így a Dél-Tiszántúl legnagyobb, több ezer tövet számláló állományának ad otthont jelenleg.

A kónya zsálya fokozottan védett faj hazánkban, emellett megtalálható még a kónya zsálya ligeti zsályával alkotott hibridje is, a hibrid zsálya (Salvia betonicifolia). A mezsgyében számos értékes lösznövény él: fűzlevelű kutyatej (Euphorbia salicifolia), közönséges borkóró (Thalictrum minus), csuklyás ibolya (Viola ambigua) és a védett nyúlánk sárma (Ornithogalum brevistylum).

Szarvasi Történelmi Emlékpark Természetvédelmi Terület

Az 1991-ben létrehozott természetvédelmi terület célja, hogy méltó módon megőrizze a történelmi Magyarország és egyben a Kárpát-medence középpontjában emelt emlékműnek és környezetének, a kultúrtörténeti és természeti egységét.

A régi Magyarország mértani középpontját Mihálfi József (1838-1891) a Szarvasi Gimnázium egykori tanára határozta meg és a szarvasi un. Kreszan-féle szélmalmot jelölte így ki. Az egykori szélmalmot a századfordulón lebontották, helyét egy malomkővel jelölték meg. A jelenlegi szélmalmot Gödri István tervei alapján 1940-ben készítették el. A környezetében lévő park a kocsányos tölgyfákkal szerves egységet képez tájképileg a Körös túlsó partján található Szarvasi Arborétummal.

A szarvasi Kákafoki-holtág partján lévő emlékművet hazánkban 2012-ben történelmi emlékhellyé is nyilvánították.

Szeghalmi KÉK-Tó Természetvédelmi Terület

A 112 hektár kiterjedésű terület Szeghalomtól északra és Füzesgyarmattól délre helyezkedik el. Az 1989-ben védetté nyilvánított tó a környező gyepekkel együtt 2006-ban vált országos jelentőségű védett természeti területté.

A védett terület közepén húzódik a Kék-tó félhold alakú medre, melyet döntően mocsári növényzet borít vízi harmatkásával és zsiókával, a szélén zsombékoló ecsetpázsitossal. Csapadékos tavaszi időszakban jelentősebb lehet a mederben a vízborítás, de nyár közepére többnyire kiszárad. A tó szélén lévő mocsarakban a védett buglyos boglárka (Ranunculus polyphyllus), a nedves szikes iszapfelszíneken pedig a sziki boglárka (Ranunculus lateriflorus) jelenik meg tavasszal. A mocsarak másik kiemelkedő értéke a védett, pannon bennszülött, az akár 2,5 méter magasra is megnövő kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), mely nyár közepén virágzik. A környező gyepeken ürmös szikespuszta, vakszik növényzet, cickórós füves puszta és löszpusztagyep található. A védett növényfajok közül kiemelkedő a löszhátakon élő gumós macskahere (Phlomis tuberosa), a magyar szegfű (Dianthus pontederae), a nyúlánk sárma (Ornithogalum brevistylum) és a szikes gyepen a réti őszirózsa (Aster sedifolius) állománya.

Az itt fészkelő és táplálkozó védett madarak közül a kék vércse (Falco vespertinus), a mocsári élőhelyhez kötődő nagy goda (Limosa limosa), és a piroslábú cankó (Tringa totanus) érdemel említést.