Sikeres területkezelés: szürkemarhák legelésznek a Kis-Sárrét mocsárrétjein

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Kis-Sárrét részterületén immár 15 esztendeje legeltetéssel zajlik a mocsaras területek természetvédelmi kezelése. Az Igazgatóság vagyonkezelésében élő magyar szürke szarvasmarhák legelésükkel és taposásukkal nagymértékben hozzájárulnak a biodiverzitáshoz.

A szarvasmarhák nyári szállása a simotai határrészen található, ahol a kiterjedt szikes gyepek mellett jelentős mocsárfoltok is vannak. A legelő állatállomány az elmúlt években folyamatosan növekedett, jelenleg egy több mint kétszáz egyedből álló gulyával kezeljük a területet.

A szürkemarháknak kiemelten fontos szerepük van a legelők fenntartásában, valamint a mocsarak és mocsárrétek kezelésében, elsősorban a kaszálással nem hasznosítható területeken. Rágásuk és taposásuk által a zárt, magas mocsári növényzetek (a nád, a gyékény és a különböző sásfajok) fellazulnak, felnyílnak és több nyíltvizes folt keletkezik, nő a szegélyhatás. Mindez kedvez a vizes élőhelyekhez kötődő madárfajok megtelepedésének.

A területen évek óta rendszeresen monitorozzuk az állományváltozásokat és megállapítható, hogy mind a fajgazdagság, mind az egyedszám növekszik. A jellemző költőfajok: nagy kócsag, vörös gém, nyári lúd, tőkés réce, böjti réce, kendermagos réce, kanalas réce, barátréce, cigányréce, bíbic, nagy goda és piroslábú cankó. A vonuló madarak közül az egyre gyakoribb kis póling érdemel említést. A magasabb térszinten vörös vércsék, szalakóták és kis őrgébicsek találták meg életfeltételeiket. A mocsár olyan ritka kétéltűnek is otthont ad, mint a mocsári béka. A növények közül itt is megtalálható a Kárpát-medence egyik bennszülött faja, a kisfészkű aszat.

Ebben az évben először áttelepültünk a jószágállománnyal a közeli Kisvátyon-pusztára is, ahol a tavaly elkészült vizes élőhely-rekonstrukciós területeken hasonló céllal kezdtük meg a természetvédelmi kezelést. Már néhány hét után is látványos változások történtek: a marhák által járt, kiszáradó, édesvizű mocsárban, az úgynevezett Kerek-réten több gázló- és partimadár kutat táplálék után, de néha egy-egy fekete gólya is felbukkan.

A szürkemarhákkal történő legeltetéssel megfékezzük az invazív gyalogakác terjedését is. A kezelés hatására hosszabb távon valószínű új, ritka, pionír növények is megjelennek a mélyebb fekvésű, vizes területen.

Fotó: Tóth Imre
Fotó: Tóth Imre