Óriási érdeklődés mellett zajlottak a darulesek Kardoskúton

Összesen több mint 350-en jöttek el november első hetében, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság által meghirdetett darules programokra, a kardoskúti Fehér-tóhoz.

A november 5-i, rendkívüli darulest madárszámlálással is egybekötöttük. Ekkor a tó nyugati medre felől, spektívekkel figyeltük a tóra behúzó madarakat. Összesen 13 ezer darut, 11 ezer vadludat (többségük nagy lilik, de akadt néhány nyári lúd és vörösnyakú lúd is), 7 ezer bíbicet és 2 ezer sirályt számoltunk. Viszonylag sok récefajt (nyílfarkú, barát, kanalas és csörgő récéket) is be tudtunk mutatni az érdeklődőknek. Néhány kékes rétihéja, gatyás ölyv és rétisas szintén felbukkant a láthatáron.

Hosszasan figyeltük, ahogyan a madarak kisebb-nagyobb csapatokban húztak be a tóra éjszakázni. Esetenként jól kivehető volt a szülők színesebb és a fiatal példányok egyöntetűbb, barnásabb tollazata. Voltak több százas csapatok is, melyek hangos krúgatással húztak be a tóra. A nagy lilikek szintén népes csapatokban kavarogtak fölöttünk. Egészen sötétedésig a tó mellett maradtunk és hallgattuk a madarak sokszínű hangjait. Erre a csütörtöki, rendkívüli darulesre tizenketten jöttek el Hódmezővásárhelyről, Orosházáról, Nagyszénásról és Újkígyósról.

A november 7-i, szombati darulesre rendkívül sokan, mintegy 350-en voltak kíváncsiak. A program két helyszínen zajlott: a megyehatári kilátónál és a Sóstói Állattartó Telep előtti kilátónál. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai először egy általános tájékoztatót tartottak a terület jellemzőiről, a Fehér-tó történetéről, a daruvonulásról és általában az őszi madárvonulásról, valamint annak idei jellegzetességeiről.

Mindenki nagy izgalommal figyelte, ahogyan a tavon állomásozó daruállomány - melynek létszáma a két nappal korábbihoz képest is jelentősen megszaporodott -, behúzott a tóra éjszakázni. A résztvevők nemcsak a madarakban gyönyörködhettek, hanem megtekinthették a magyar szürke szarvasmarha gulyát, valamint a racka- és cigájanyájat is.

Fotó: Sándor Bálint
Fotó: Sándor Bálint