A Körös-Maros Nemzeti Park tájain élő karvalyok a tél közeledtével a külterületekről behúzódnak a városokba, falvakba. A nálunk költő példányokhoz telelésre érkező, kóborló példányok is csatlakoznak.
A karvaly az egyik leggyakoribb és az egyik legkisebb méretű ragadozó madár Magyarországon. Nyáron ritkábban lehet látni, azonban a hidegebb évszakok közeledtével a laikus szemlélődőnek is feltűnhet, hogy apró termetű, villámgyors ragadozó madarak vadásznak a kiskertekben, parkokban tartózkodó énekesmadarakra. A karvalyok ugyanis kimondottan énekesmadarak vadászatára specializálódtak.
Követik a zsákmányállataik mozgását, azokat a helyszíneket keresik fel, ahol nagyobb tömegben tartózkodnak a kis énekesek. Késő ősszel, a mezőgazdasági területeken általában már csupasz földeket vagy friss vetéseket találunk, az erdőkben is lehullik a lomb, megszűnik a takarás, és a táplálékot nyújtó rovarok is eltűnnek, elhúzódnak télire. A kertekben, parkokban azonban jellemző, hogy olyan, ősszel termő bogyós növényeket találunk, melyek bőséges táplálékkal szolgálhatnak ilyenkor az énekesmadarak számára. A gyümölcsfákon maradt, le nem szüretelt gyümölcsök, vagy akár természetbarátok által kihelyezett madáretetők szintén eleséggel szolgálnak számukra. Térségünkben, a télen is takarást, búvóhelyet biztosító örökzöldek is jellemzően emberi környezetben találhatók meg.
Mindezek miatt november tájékán sok énekesmadár keresi fel a lakott területeket és nyomukban megjelennek a karvalyok is. Az egyre enyhébb telek következtében, egyre nagyobb számú, nálunk költő karvaly telel át. Hozzájuk csatlakoznak az északról érkező kóborló egyedek is, emiatt is találkozhatunk gyakrabban ezekkel a madarakkal a téli szezonban.
A karvalyok megjelenésére jellemző, hogy nagy a méretkülönbség a hímek és a tojók között. A tojók jóval nagyobbak a hímeknél. Az öreg hímek háti oldala kékes palaszürke, torkuk szürkésfehér, hasi oldaluk fehéres-rozsdás alapon feketén, vagy barnán sűrűn harántsávozott. Az alsó farokfedőik fehérek. A farok szürkés, sötétebb harántszalagokkal. A tojók háta barnás, mellükön a vörös szín halványabb. Mindkét ivarnál szembetűnő, hogy tűhegyes karmokban végződő lábaik élénksárgák, csüdjük viszonylag hosszú és kifejezetten vékony. Gyakorlatilag kizárólag madarakkal táplálkoznak. Villámgyors, vakmerő ragadozók. Sokszor hosszasan üldözik a levegőben a zsákmányukat, de a terepviszonyokat kihasználva, ügyesen tudnak takarásban maradva is repülni és hirtelen meglepni a prédát. Jellemzően apró énekesmadarakat ejtenek zsákmányul, de az sem ritka, hogy a velük közel azonos testméretű galambok és gerlék is a karmaik között végzik. Egy karvaly vadászatának megfigyelése nagy élményt jelenthet a természetbarátok számára.
