A hideg ellenére is zajlik a tavaszi madárvonulás a Dél-Alföldön

Récefélék, gulipánok, nagy godák… és még hosszasan sorolhatnánk azokat a madárfajokat, melyek a Körös-Maros Nemzeti Park tájai felett szelik az eget. A hideg idő ellenére ugyanis ezekben a napokban is intenzíven zajlik a tavaszi madárvonulás.

A Kardoskúti Fehértó térségében egyre több a böjti réce. Március 22-én, a tavon már 18 példányt számoltunk, de voltak kisebb csapatok a környező gyepeken is. Ennek a fajnak a visszaérkezése egyértelműen jelzi, hogy közeledik a tavasz. A fütyülő és a kanalas récék nagyon nagy mennyiségben vonulnak át a területen. Kanalas récéből 420, fütyülő récéből 860 példányt láttunk a tavon, 700-at pedig a környező, kisebb vizeken.

Az aranylilék és a bíbicek nagy része már elvonult, s érkeznek a gulipánok első csapatai, legutóbb 16 példány volt a tavon. Javában tart a pajzsos cankók hosszú, elnyújtott vonulása. A Fehér-tó déli kiöntésein a napokban 33 sárszalonkát számoltunk. A legújabb érkezők a réti cankók, március 22-én egy hatpéldányos csapat bukkant fel. Szaporodnak a nagy godák, az eddigi legmagasabb létszám 438 volt (március közepén). Egyelőre még csak néhány példányos csapatokban, de érkeznek már a nagy pólingok is.

Március közepén öt öreg szerecsensirály is bejött a tóra. Ők csak átvonuló vendégek, nem költenek a Fehér-tavon. Egyre több barna rétihéja tér vissza telelőhelyéről. Sok a cigánycsuk és a pacsirta, a levegőben pedig seregélyek ezres csapatai köröznek.

A Dévaványai-Ecsegi pusztákon a sok csapadék ellenére a pusztai vízállások döntő része már leszáradt, ezért a madarak a szántóföldeken még meglévő belvíztavakra települtek át. Az ottani madárvilág igen gazdag, sok a tőkés, a csörgő, a nyílfarkú, a kanalas és a fütyülő réce, s érdekes színfoltot jelentenek a bütykös ásóludak néhány példányos csapatai.

A hideg időjárás miatt még visszafogott a parti madarak vonulása. Több százas csapatokban csak a hazánkon átvonuló, északra tartó aranyliléket és pajzsos cankókat látjuk, a godák száma viszont egyelőre meglehetősen alacsony. Piroslábú cankók is csak kis számban fordulnak elő. Gulipánokból mintegy húsz példányt láttunk. Megérkeztek a sárgabillegetők.

A hidegre való tekintettel a vadludak még többezres létszámban jelen vannak a Dévaványai-Ecsegi pusztákon. A nyári ludak egy része már fészket épített, s tojásait is lerakta, mások még csak párba álltak.

A vizek mellett egyre többször látunk barna rétihéjákat, lassan ők is elfoglalják fészkelőhelyeiket. A rétisasok már több hete kotlanak, a parlagi sasok viszont még csak most ültek le.

Az erdőkben a szokásosnál kicsit később szólaltak meg az énekes rigók. Már hallhatjuk a széncinegék jellegzetes tavaszi énekét, és megszólaltak az erdei pintyek is. A fenyőrigók (melyek Békés megyében nem költenek) több ezres csapatokban vonulnak át a területen.

A Kis-Sárréten is javában tart a madárvonulás, habár az utóbbi időszak hűvösebb időjárása miatt egy kicsit lelassult. A vonulás elsősorban a halastavakra koncentrálódik, annál is inkább, mivel jelenleg is két tóegységen van csapolás, és az így keletkezett iszapfelület kitűnő táplálkozó-területet nyújt, elsősorban a parti madarak számára. Igen nagy a fajgazdagság, de egyelőre nagyobb tömegben csak a visszatért bíbicek vannak itt, számuk még most is ezer példány feletti. Ezen kívül kisebb számban előfordul nagy póling, kis póling, pajzsos cankó, piroslábú cankó, havasi partfutó és gulipán is. A nádi énekesek közül még csak a korán érkező fülemülesitkék énekelnek, barázdabillegetőből több helyen láttunk kisebb vonuló csapatokat.

A Kígyósi-pusztán a vízimadarak, közülük is a vadludak és a récék vonulása a leglátványosabb. Igaz, az északi ludak mintegy 90 százaléka már elment, számuk napról-napra fogy. A récéknél most van az az időszak, amikor a legnagyobb tömegben vonulnak át felettünk. A tőkés récék már költenek. Megjelentek a jellegzetes tavaszi récék: a fütyülő récékből több mint 1500-at, kanalas és nyílfarkú récékből több százat láttunk (ezek a fajok nem költenek nálunk). Március elején megérkeztek a nálunk költő böjti récék is, belőlük néhány tucat van.

Lassan útra kelnek a kékes rétihéják utolsó példányai is, helyettük itt vannak már a nálunk költő barna héják. Napról-napra szaporodnak a vörös vércsék. Darvakat már egyáltalán nem látunk a Kígyósi-pusztán, egyre több viszont a piroslábú cankó és a nagy goda. Énekelnek a pacsirták, sordélyok, cigánycsukok, barázdabillegetők. Reményeink szerint március végén a füsti fecskék első példányai is megjelennek.

A KMNPI Makói Tájegységében a Nagy-Zsombékon és a Királyhegyesi-pusztán is nagyon sok a kanalas réce. Március 24-i felmérésünk során Királyhegyesen már 4 böjti récét is láttunk, a Nagy-Zsombékon pedig csörgőrécék százas csapatát figyeltük meg. Érdekesség, hogy a napokban a Maros folyónál már búbos bankát is láttunk.

A Csanádi pusztákon folyamatosan jönnek-mennek az esetenként csak néhány tucatnyi, máskor több száz példányból álló darucsapatok. Főként a Királyhegyes környéki szántóföldeken, tarlókon lehet őket látni. Réti és piroslábú cankók is érkeztek már, a nagy godák pedig 50-es létszámmal képviseltetik magukat. A nagy pólingok száma 50-100 között mozog, s lassan szállingóznak visszafelé a gólyák is, 4-5 példányt már megfigyeltünk a tájegységen.

Vonuló nagy lilikek
Vonuló nagy lilikek Fotó: Marik Pál
Pajzsoscankók
Pajzsoscankók Fotó: Marik Pál
Kanalas récék
Kanalas récék Fotó: Marik Pál