Úszik a szélben az ökörnyál, utaznak a fiatal pókok

Az októberi „vénasszonyok nyara” meghozta a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Kardoskúti- pusztán élő pókok kedvét is az utazáshoz. A különböző fajú, fiatal pókok a saját, ökörnyálnak is nevezett, ragacsos fonaluk segítségével kelnek útra.

Az őszi anticiklonos időjárás és az egyre hosszabb éjszakák helyváltoztatásra, utazásra ösztönzik a fiatal pókokat. Ehhez egy különleges eszközt, pókfonalat használnak. Felkapaszkodnak valamilyen kiemelkedő, magasabb pontra és ott szövőmirigyeikből hosszú fonalat bocsátanak ki. Amikor ez a ragacsos fonál már elég hosszú, akkor felkapja a szél és útra kelnek. Azt azonban nem tudják befolyásolni, hogy merre indulnak, és milyen messzire jutnak el. Lehet, hogy csak néhány tíz, vagy száz métert tesznek meg, de az is előfordulhat, hogy több ezer kilométert, s egy távoli szigeten vagy kontinensen kötnek ki. Vannak adatok arról, hogy esetenként akár egy-két kilométeres magasságban is repíti a szél a fonálon utazó pókokat.

S hogy mi a célja ennek az utazásnak? Nos, mindenekelőtt a terjeszkedés, az új területek meghódítása. Ha ugyanis egy adott helyen a pókok túlságosan elszaporodnak, akkor kevés táplálék jut nekik. Mi több, a kannibalizmus is felütheti a fejét, azaz megtámadják, megeszik egymást. Tehát az utazás tulajdonképpen az életben maradást szolgálja. Természetesen egy ilyen vállalkozás nem veszélytelen. Előfordulhat például, hogy valahol az óceán fölött vízre teszi őket a szél, s akkor esélytelenek a továbbélésre.

A legtöbb nagy utazás azonban sikeresen végződik. Ezt jelzik a pusztában, a szántásokon nagy mennyiségben látható ökörnyálak. Amikor a pókok földet érnek, akkor otthagyják a fonalat és az új helyszínen elindulnak területet foglalni.

Érdekesség, hogy a pókok bolygónk legidősebb lakói közé tartoznak, több mint 300 millió éves sziklákban is megtalálták már a nyomaikat. A fonalakat a potrohukon lévő fonószemölcsök segítségével állítják elő. Különböző minőségű, eltérő funkciójú fonalakat készítenek. Vannak például erős tartófonalak, vagy ragadós felületűek, melyeket általában zsákmányszerzésre használnak. A vékony, sűrű szövésű hálók az utódok védelmét, a fészeképítést szolgálják, tökéletesen alkalmasak a peték beburkolására. Van olyan pókfaj, amely akár nyolc különböző fonalat is képes termelni.

A pókok rendkívül hasznosak, ugyanis nagyon sok kártékony rovart megesznek, ezzel hozzájárulnak a gazdálkodók által használt rovarölő szerek mennyiségének csökkentéséhez.

ökörnyál
Fotó: Palcsek István Szilárd
ökörnyál
Fotó: Palcsek István Szilárd