magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Túzok Vándorkupa - Pályázati felhívás
 
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
Interreg Román-Magyar pályázat
 
Keressen minket a Facebookon!
             
MEGVÁSÁROLHATÓ!
   
 
Védett természeti területek

Kultúrtörténeti értékek
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
Hasznos linkek

   

        

                       

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 

          
 

 


   

   

NATURA 2000 fenntartási tervek
 
Vonuló fakó rétihéják a Dél-Tiszántúlon
 
Az utóbbi hetekben egyre gyakrabban bukkannak fel fakó rétihéják a Körös-Maros Nemzeti Park pusztái felett.
   
 
Magyarországon négy rétihéja-faj fordul elő. A barna és a hamvas rétihéja fészkelőként van jelen, a kékes rétihéja viszont csak telelni jár hozzánk. A negyedik faj a fakó rétihéja, amely csak átvonuló madár mifelénk, ősszel és tavasszal néhány tucatnyi példányát figyelhetjük meg a tiszántúli puszták felett.
 
A fakó rétihéják fészkelőhelye az orosz sztyeppéken található, egészen Kazahsztánig. Sajnos az állományuk egyre csökken. A nyarat a Szaharától délre elterülő Száhel-övezetben töltik. Kisemlősökkel, apró énekesmadarakkal táplálkoznak. Vonuláskor napi 170-200 km-t is képesek egyhuzamban megtenni. Kis testükhöz viszonyítva nagyon hosszúak a farktollaik és a szárnytollaik, ezek segítik őket a repülésben. Rendszerint a földfelszínhez egészen közel, 50-200 centiméteres magasságban repülnek.
 
Magyarországon átvonuló példányaik a magas fűben, más rétihéja-fajokhoz társulva töltik az éjszakákat. Márciusban a még itt tartózkodó kékes rétihéjához társulnak, később pedig a hamvas rétihéjával töltik közösen az éjszakákat. A vonulás időpontjára jellemző, hogy március végén jelennek az első példányok (korábban, mint a hamvas rétihéják), s április végéig az utolsó átvonulók is eltűnnek. Magyarországon az egyik legfontosabb vonulási útvonaluk a Dél-Tiszántúlon található. A védett Csanádi és Vásárhelyi- pusztákon rendszeresen előfordulnak, de csak kis számban. A tojókat és a fiatalokat nehéz a hamvas rétihéjáktól megkülönböztetni, a hímeket sokkal könnyebb. Ahogyan a neve is mutatja, a fakó rétihéja tollazata fakó, kékes-hamvas árnyalatú. Jellegzetes faji bélyege a szárnyvégeknél található 3-4 fekete színű evezőtoll.
 
Fokozottan védett, pusztuló faj, egyre kevesebb van belőle. Ennek oka egyrészt a vonulási útvonalán tapasztalható nagy vadászati nyomás, másrészt a Száhel-övezet száradása, harmadrészt pedig az, hogy fészkelőhelyén egyre inkább feltörik az utolsó sztyeppi vegetációkat is.
 
 
   
 
2019.03.29.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design