magyar english
Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark nyitva tartása
 
Túzok Vándorkupa
 
Széchenyi 2020 - KEHOP, GINOP pályázatok
 
Keressen minket a Facebookon!
             
Nemzeti Parki Termék Védjegy
 
 
NATURA 2000 fenntartási tervek
 
Kultúrtörténeti értékek
Védett természeti területek

MEGVÁSÁROLHATÓ!
  
Hasznos linkek

  

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

  

"A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában" LIFE+

 

 


   

        
 

 


   

 

 

 
A dél-alföldi pusztákon telel a legtöbb kékes rétihéja
 
A Körös-Maros Nemzeti Park pusztáin egyre többször láthatjuk a zsákmányra leső, alacsonyan repülő kékes rétihéjákat. Telelő példányaik többsége már megérkezett hozzánk.
   
 
Amikor a nálunk fészkelő barna rétihéják útra kelnek Afrika felé, helyükbe nemsokára megérkeznek az északi országokban költő kékes rétihéják. Gyakorlatilag ugyanarra a táplálékbázisra támaszkodnak, azaz előszeretettel fogyasztják a kisemlősöket, elsősorban a mezei pockokat.
 
A kékes rétihéják első példányai rendszerint októberben jelennek meg a dél-alföldi pusztákon. Érkezésük időpontja attól függ, hogy északi költőhelyükön mikor fordul zordabbra az időjárás. Ha ott a kemény hideg és a magas hótakaró miatt már nem jutnak táplálékhoz, akkor útra kelnek.
 
A korábbi évek szinkronszámlálási adatai szerint Magyarországon 7-800 kékes rétihéja telel, de számuk ennél valószínűleg magasabb. Legalább egyharmaduk a Dél-Alföldet (Békés és Csongrád megyét) választja telelőhelyül.
 
A kékes rétihéjáknak nincs speciális élőhely-igényük, ahol táplálékot találnak, ott hosszú ideig elidőznek. A nagy kiterjedésű gyepek, szántóföldek felett bárhol megpillanthatjuk őket, amint alacsonyan, 1-3 méteres magasságban imbolyogva repülnek, keresik a mezei pockokat. A tojókat meglehetősen nehéz megkülönböztetni a hamvas vagy a fakó rétihéják tojóitól, igaz, utóbbi két faj egyedei télen nem tartózkodnak térségünkben. A hímek könnyen felismerhetők: testük felső része hamuszínű (a napfényben időnként kékes árnyalatúnak tűnik), szárnyuk végén pedig fekete tollak vannak.
 
Gyepen vadászó kékes rétihéja tojó. Jól látható a fehér faroktő és a rétihéjákhoz képest viszonylag széles, lekerekített szárny. A faj tipikus vadásztechnikája az alacsonyan való imbolygó keresés, majd az abból való lecsapás. A képen épp egy kaszálásból kihagyott folt mellett próbál zsákmányolni a madár.
Jól látható a fehér faroktő és a rétihéjákhoz képest viszonylag széles, lekerekített szárny. A faj tipikus vadásztechnikája az alacsonyan való imbolygó keresés, majd az abból való lecsapás. A képen épp egy kaszálásból kihagyott folt mellett próbál zsákmányolni a madár.
 
Öreg hím kékes rétihéja. Tollazata alapján más fajjal a téli időszakban nem lehet összetéveszteni. A szárny nagy fekete foltja és a fekete hátsó szegés a szárnyon nagyon jó határozóbélyeg.
Öreg hím kékes rétihéja. Tollazata alapján más fajjal a téli időszakban nem lehet összetéveszteni. A szárny nagy fekete foltja és a fekete hátsó szegés a szárnyon nagyon jó határozóbélyeg.
 
 
   
 
2017.11.29.
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design